Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Koczor Ferenc: Az evangélikus többlet
55 Következésképpen minden pedagógiának, nevelői munkának tehát egyetlen lehetséges alapja, módja, biztosítéka az Egyház lényegében, tartalmában van megadva. Az Egyház realitása pedig a pedagógiában, a pedagógusban és tanítványában, az iskola oktató és nevelő munkájában csak akkor ismerhető fel, ha kisugározza lényegét, tartalmát, röviden, ha evangéliumi. Kedves Pedagógus Testvéreim! Én egy falusi nyolcosztályú népiskola tanítója vagyok. Nincs képességem arra, hogy rendszeres evangéliumi pedagógiát adjak. Ennek kidolgozása és közzététele az Egyház doktoraira vár. Csak néhány gondolatot adhatok, azt is fogalmakkal való nagy birkózás közt és csak elszórtan. 1. A pedagógia nem maradhat a filozófia tudományága, nem is önállósíthatja magát. Hogy helyes emberismeretre épülhessen fel, a Kijelentés alá kell rendelnie magát. A pedagógus addig is, míg rendszeres evangéliumi pedagógiát kap és ragaszkodni kénytelen a neveléstudomány eddigi értékeihez, értékítélet alá veszi azt s, belőle csak azt fogadja el, ami az Evangélium tartalmával nem ellenkezik. Hogy pedig helyes értékítéletre tehessen szert, és hogy új módszerbeli, teológiai és tárgyi készültségre jusson, örök szomjúhozója és buzgó tanítványa az Evangéliumnak. 2. Az evangéliumi pedagógia egyik pólusa: a bűn. Az ember a maga erejével képtelen a jóra, javulásra, mások átformálására. Másik pólusa a kegyelem. Isten a Krisztusban megbékéltette magát a világgal, a kereszthalállal. És mivel Krisztus ét, megjelenteti az életben az ember újjáteremtő hatalmát. Azért a nevelőmunkában Krisztus az Űr, a vezető, aki elvégzi az emberben a nevelés teljességét: az újjászületést s abban való növekedést. A nevelő munkájában csak eszköz. Ö csak az Ige által nyer életközelséget. Krisztussal és csak az ő személyes bizonyságtételével kapcsolhatja össze magát, hogy átformáló nevelői erő áradjon belőle növendékei felé. 3. így a tanító és a tanítvány az ő kezébe kerülve végzik munkájukat, Krisztusra összpontosul minden reménységük és programm- juk. A nevelő és növendék egy színvonalon áll. Alá- és fölérendeltség nincs közöttük, mindkettő növekedésben van. Az Evangélium hatóereje egyformán árad beléjük. Azért napról-napra útjukban megindulva Istent újra hallaniok kell, Őt újra, meg újra megragad- niok kell. 4. A nevelő pásztori munkájában is útmutató az Űr. Ahogy Ő lealázkodott és személy szerint keresett minden embert, úgy a nevelő is mélységes szeretettel külön-külön hajol le minden egyes növendékéhez és veszi gondozásba. Tiszteli növendékei egyéniségét, megismerni igyekszik, hogy külön mosson minden sebet, külön kötözzön minden sérülést. A nehézségek csak növelik kitartását, türelmét, pedagógiai szeretetét. 5. A nevelő tudja és ezért állandóan figyelemmel van arra, hogy növendékeinek leikébe egyedül csak Isten nyúlhat bele, így hozzájuk csak a hamisítatlan Ige útján közeledhet. Hogy növendékei
