Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 2. szám - Somogyi Béla: Ünnep után

49 jövő felé, mint amilyen göröngyös ösvényen kellett eddig oly sok­szor vergődnie. Van-e ma nagyobb összetartó erő, közös törekvéseket biztosító, egységet teremtő eszköz, mint a sajtó, a megértéssel, szeretettel körülölelt és közös értéknek, valósággal édes gyermekként dédel­getett sajtó szerve? Mikor van nagyobb szükség erre a sajtószervre? A csendes békeévekben-e, amikor lassan fokról-fokra haladva, kitartó s a politikai, különösen a belpolitikai változásoktól függően változó küzdelemmel kell kari érdekeket, szakkérdések megoldását kihar­colni? Vagy a világesemények rohanó forgatagában, amikor rövid esztendők, sőt hónapok hoznak magukkal új fordulatokat, kari törekvések és érdekek hónapról-hónapra is módosulhatnak s a cél­kitűzések is a mai rohanó világesemények nyomán változnak? Min­dig nagy volt a jelentősége, de ha valamikor szükség volt a közös megnyilatkozás eszközére, a mai korban, közösségi törekvések, tár­sadalmi berendezkedések ezer és ezer változást jelentő módosulásai, új és jobb, szebb jövőt kialakító közösségi célkitűzéseinek hullám­zása idején: ma nagyobb szükség van tiszta szándékú, nemes esz­mékért becsületes eszközökkel küzdő sajtószervre, mint bármikor a sajtó bölcsőkora óta. Ha ezt a tudatot visszük magunkkal az ünnepi évfordulót követő hétköznapok számára útravalóul: megtaláltuk azt az utat, amelyen haladnunk kell. Ez az út kötelez; kötelez a lap támoga­tására s mindarra, amit ez a sző magában foglal. Lelkiismereti kérdéssé kell tenni ennek a támogatásnak kérdését. Ha ezt az evan­gélikus tanítói közösség megteszi, jövőnk, továbbhaladásunk útja biztosítva van. Ünnep után ez legyen a hétköznapok elhatározása s az útjelző tábla, akkor az ünnep több lesz, mint puszta külsőség, * mint örömtűz gyorsan elhamvadó lángja, mert hatása, melege, fénye velünk halad, hevít és lelkesít bennünket s hisszük, megad mindent ahhoz, hogy zavartalanul folytathassuk utunkat -a jö­vendő felé. Ha lapozom az esztendő fordulóján a nevelésoktatásügyi szak­sajtó megnyilatkozásait, mind jobban meggyőződöm arról, hogy közösségi törekvések legfontosabb munkaeszköze a jól irányított sajtó. Az esztendő zárókövénél s az új alapkő elhelyezésénél egy­aránt ott vannak a már elért törekvések és a még megvalósulásra váró közösségi megmozdulások számvetései. Számadás és előirány­zat. Van-e biztató ezekben — a közelebbről — az anyagi kérdése­ket felvázoló megnyilatkozásokban? Van: mert van haladás és van egészen határozott tervszerűség. Még akkor is, amikor a honvéde­lem biztosítása veszi igénybe az állam anyagi erejének túlnyomó részét, elkönyvelhet a népoktatásügyi és nevelésügyi belső arcvonal is több, régen kívánt, orvoslást jelentő intézkedést, ha az még nem teljes megoldás is. A helyettesi évek 1 esztendőre csökkentése, a régebbi ideigle­nes szolgálatban elvesztegetett esztendők 3 éven felüli részének a szolgálatba való beszámítása további haladás a legsérelmesebb kér­dések megoldása, a kibontakozás felé. Hiszem, hogy nemcsak a mai kényszerhelyzet, a még mindig fennálló tanítóhiány hozta magával

Next

/
Oldalképek
Tartalom