Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 2. szám - Somogyi Béla: Ünnep után
50 ezeket az intézkedéseket. A tanügyi kormányzat csak a józan társadalompolitikai meggondolás síkján halad, amikor az államkormányzat általános szociális politikai felfogása szellemében a régi — szociális meggondolásokat teljesen mellőzött — rendszerrel szemben, annak mulasztásait még a mai nehéz időkben is igyekszik jóvátenni, az emberi méltósághoz illő életlehetőség biztosításának szellemében megoldani, a népoktatási kart munkájának jelentőségéhez méltó színvonalra emelni s megadni neki a minden embert megillető életlehetőséget. A megkezdett úton tovább kell haladni. Ma már közismert az a nagy aránytalanság, ami szellemi foglalkozású pályák, különösen az oktatószemélyzet illetményei és a gazdasági pályák kereseti lehetőségei között, az oktatószemélyzet rovására fennáll. A napokban hallottam arról egy középfokú iskolai tanártól, hogy több fizetése van annak a gyári munkavezetőnek, akit magánvizsgán vizsgáztatott, mint neki, a már több, mint egy évtized óta működő pedagógusnak. Ha tudná az a vizsgázó, mennyire megváltoznék magatartása, illetőleg felfogása és véleménye a tanszemélyzet állása, jelentősége terhére! Hiszen a pénz tekintélye mindig fennáll még s nem mindig a munka, hanem annak értékelése biztosítja a munkásnak a tekintélyt. Hogyan lehet ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért a legsikeresebben küzdeni? Gyűlésezések sohasem tudnak akkora erőt s oly gyors elhatározást biztosítani, mint ha ott áll állandóan a sajtó ébersége, az ezerszemű figyelő a maga szétágazó s mindenfelé kiható nyilvánosságával! Tudjuk, hogy rendkívüli időket élünk és sok aránytalanság innen ered. De a nyugalmi évek visszatérésével sem változhatik az a felfogás, hogv úiraértékelésre van szükség a szellemi, köztük a nevelőoktatói pályák jelentősége, elismerése, vagyis anyagi értékelése terén. Küzdenünk kell, hogy a szociális államvezetés, s a népi politika eszméié továbbra is hasson, éreztesse a maga jótékony hatását a családvédelem terén is. Csak az tudja, ^ki végigélte, milyen magára- hagyatott volt a múltban a nagyobb családdal küzdő tanerő, amíg a családi pótléknak legalább a mai összegre emelése meg nem történt. Csak akkor menekülhetett a több gyermeket nevelő tanítószülő az eladósodástól, ha vagy magánvagyona volt, vagy jól tudott mellékesen keresni s nem érte betegség vagy más csapás. Ha azonban mindez nem következett be, esetleg nagyobb betegség érte, fizetéséből zöldágra vergődni nem tudott, hanem eladósodott. Még a Tanítói Internátusok Alapja sem jelentett lényeges segítséget. Csak a családi pótlék rendezése hozott lényeges javulást. Miért tud megnősülni aránylag fiatalon a katonatiszt s miért olvasunk ma a házassági rovatban napról-napra oly sok tiszti házasságról? A rendkívüli idők mellett kétségtelenül azért, mert a tiszti fizetés olyan alap, ami a családi pótlék mellett megadja a család- alapításhoz az anyagi lehetőséget. Igazi családvédelem is csak ilyen szellemben képzelhető el s a fiatal tanító családalapítása is akkor biztosítható a legkönnyebben, ha megkapja ehhez azt az illetményt s családi pótlékot, amivel nyugodt lelkiismerettel léphet a házasság útjára. Régen is hal' . w., . :
