Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 1. szám - D. báró Radvánszky Albert et al megnyilatkozása
3 az iskola épülete! Mennyivel szakszerűbb a felszerelés! Mennyire más és tudatosabb a tanítás. Mennyire más a mai tanító társa- dalmÁ súlya, mint a régi iskolamesteré! Tudom jól, hogy a félévszázad változásának nemcsak előnyei vannak. Ma kisebb a tanítói munka szabadsága s nagyobb az irányítottsága. Ma kiépítettebb a tanítói munka rendszere, de több benne a séma is mint hajdanában. És nem tudom, hogy egyházi iskoláinkban több-e ma az egyháziasság és evangéliumi szellem, mint a régi iskolamesterek tantermeiben. Az ,,Evangélikus Népiskola” mindig azért küzdött, hogy meglegyen a tanítói munkának méltó kerete, de a méltó keretben szent hivatásához méltó legyen a pedagógus is. Legyen munkáján továbbra is Isten áldása! Túróczy Zoltán püspök. Az „Evangélikus Népiskola“ jubileumi száma részére. Nagy örömmel értesültem arról, hogy az „Evangélikus Népiskola” c. egyházi lapunk 1944 január hóban 50. évfolyamába lép. Jól ismerem azt az áldásos munkát, melyet a lap 5 évtizedes munkája végzésével evang. egyházunk iskolaügye érdekében elvégzett. De jól ismerem azt a sok nehézséget is, mellyel munkája végzésénél szembe találta magát. Szükségességét, nagy hézagpótló értékét méltányolni tudják mindazok, kik évtizedekre terjedő magvető munkája nyomán elvégezték az ugartörést s akik szórvány egy ház jellegüknél fogva sokszor magukra hagyva érezték magukat, sok áldással olvasták és forgatták a lapot, mert úgy érezték, hogy minden alkalommal a munkához; felfrissülést és gazdag életirányítást nyertek. Az elvégzett munkán és annak értékes munkásain nyugodjék Isten gazdag áldása, a jövőre nézve pedig a munka végzéséhez adjon lelkesültséget az a tudat, hogy egyházunk érdekében nagyértékű r,unkát végeztek. Fadgyas Aladár esperes. Az ötvenedik évfolyamába lépő Evangélikus Népiskoláról pár sorban sokat szeretnék és sokat kellene mondanom. Amint itt állok a soproni evangélikus tanítóképző-intézet becsületben megrokkant vén épületének zsúfolt könyvtárszobájában, előttem az egyik felső polcon beszélni kezdenek az évek hosszú során rendre idevándorolt évfolyamok. Megilletődöm, elérzéke- nyülök, felemelkedek és elborongok a múlton és jelenen. Mennyi lap, mennyi betű! És mennyi ember érzett, gondolkozott, akart, lelkesedett és csüggedett, tűrt és remélt, tanácsolt és kért, adott és kapott ezekben a kötetekben! Kilépnek a régi lapokból a már porladó, áldottemlékezetű elődök. Szívük egykor ezen az intézeten keresztül dobogott az evangélikus népoktatásért, a tanítóságért.
