Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész - Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület 1942. évi titkári jelentése
15 lalkoztak selyemtenyésztéssel s így a munkában még gyakorlatlanok voltak. Azonban így is rendkívül jelentős az általuk termelt nyersanyag és nagyon szép az anyagi haszon, amit az ifjúság a játszva, szórakozásképen végzett munka ellenértéke fejében kapott. Csak példakép említünk itt meg néhány adatot. A szilágyi elemi népiskola tanulói 499.50 kg selyemgubót termeltek 1633.15 pengő értékben. A militicsi állami elemi népiskola gubótermelése 449.30 kg selyemgubó volt 1488.62 P értékben. A monori polgári fiúiskola 411.30 kg selyemgubóért 1320.63 pengőt kapott. Hodgyay Géza, a dési gimnázium VI. oszt. tanulója egyedül termelt 71.30 kg selyem- gubójáért 218.50 pengőt, Béres György regőcei elemista 68.40 kg gubóért 210.29 pengőt, Mausz Antal hercegszabari elemista 63.20 kg gubójáért 208.66 pengőt kapott. Hasonló eredményeket értek el a levente egyesületek és egyéni tenyésztést végző leventeifjak is. A felsoroltakon kívül egész sereg iskola, illetve osztály, leventeegyesület és leventeszakasz ért el 400—600—800 pengőt is meghaladó keresetet. Az egyéni tenyésztést folytató diákok közül sokan megkeresték egész évi iskoláztatási költségüket, vagy a szerény ruházatukra valót. A legjobb eredményt felmutató iskolák, leventeegyesületek, illetve diákok és leventék két selyemszövőgyár adományából a gubóáron felül összesen 2000 pengőt kitevő jutalmat is kaptak. EGYESÜLETI ÉLET — HIVATALOS RÉSZ Az Orsz. Evangélikus Tanítóegyesület 1942. évi titkári jelentése. Mélyen tisztelt Közgyűlés! 'Magyar Testvéreim! Történelmi időkben minden egyednek rajta kell tartania kezét az események ütőerén. Akár egyesület (közület), akár egyén, ma mindenki legyen a helyén! Akár közület, akár egyén, elsősorban ott legyen, ahová az Úristen állította s azután, ha a kevesen hív és többre is bízatott, sorsát hitet tartva, teljes erődcbással vívja meg, hiszen vészteljes időkben, becsülettel őrtá'lani — szerintem — gyönyörűség! Történelmi időket élünk, ez történelmet alakító lelket követel tőlünk. A tanító ma nem napszámosa, de mindenese a nemzetnek. Azonban ez a tudat sem adhat zokszót az ajkunkra. Ma nem ismerhetünk sérelmeket. Az elszánt katona, a harc hevében, legtöbbször észre sem veszi sebének sajgását. — Ma őrhelyeken állunk. Kutató szemünk vegye észre a ránk leselkedő veszedelmeket, ismerje fel az új élethez vezető utakat s azokon gyümöjcsöztesse a rábízott „talentumokat"! A világtörténelem legnagyobb, szemünk előtt most lejátszódó küzdelmében, két hadszíntéren törünk a győzelemre. Az egyik ott van, hol fegyverek csengése, harcigépek sikoltása között fagyban, vízben, véresőben virrasztanak családi tűzhelyeink felett bízó hitünknek keresztes vitézei: legendás honvédeink . . . Ott, hol megmérhetetlen az áldozat... Ott, hová ebben a pillanatban is könnyes emlékezéssel zarándokolunk, hogy a gránáttépte orosz mezőkön: leghűségesebb, legbecsületesebb Bajtársaink és Tanítványaink jeltelen sírjai felett szórjuk el a szeretet virágait, azzal a megszentelt ígérettel, hogy a minden idők megdicsőült Hőseinek sorában, az Ö fenséges áldozatuk nagyságát is arany betűkkel véssük a serdülő nemzedék, az utókor leikébe. A második hadszintér itt van. Itt, e megszentelt falak között... az utcán ...
