Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 1. szám - Szakács György: Tessedik útjain

csese: tanul, tervez, erőt gyűjt. Míg mások barmok módjára húzzák az igát nappal, ő a teremtés lázában új világot épít. Amíg mások az iskolájukban gyengén megpakolt tarisznyájukból élősködnek, ő szorgos méhként, szomjas lélekkel jár városról-városra, országról- országra gyalog, éhezve, fázva, mert kergeti a tudásszomj. Lelke, mint csodálatos rezervoár gyűjtötte a tudomány édességét, hogy majd megsokszorozva ossza szét másoknak. S a pazar, bőkezű osztogatás tette oly gazdaggá, kifogyhatatlanná.

A mi hivatásunk is ilyen felkészültséget kíván. Az elméleti fel- készültséggel nem is volna baj, de a látás, a tapasztalás hiányzik belőlünk. Tanítjuk többek között hazánk földrajzát és sokan csak leírásokból, tankönyvekből, levelezőlapokból ismerjük földünket Hol van még a szomszédos országok és népek ismerete? — Kerékpár, vonat, autó, repülőgép világában újságcikkekből, sovány és kétesértékű képes folyóiratokból merítjük a világ ismeretének sokszor tudatosan elferdített jegyeit anélkül azonban, hogy így a tapasztalathoz, élményhez valami kis közünk is volna.

Milyen kevéssé érdekli ez a gyermeket, ha mink is csak nagyon kevesecskét és kétesértékűt tudunk előkotorászni a betűk árnyékában gyökerező emlékezetünkből! — Hol van egy központilag megszervezett tanügyi társaság, amely a látni- és tanulnivágyókat megszervezné a nyári szünet tartalmas kihasználására? A tervszerűen előkészített tanulmányutak olyan szellemi és erkölcsi bázisaink lehetnének, hogy nyomukban nem 2—300 esztendőben születne egy Tessedik, hanem szelleme minden evangélikus tanítóban gyökeret verne és elevenen hatna. Akkor kevesebben magasztalnánk, csodálnánk XX. századba illő dinamikáját, de többen tudnánk megvalósítani azt, ami neki és azóta sokaknak nem sikerült.

Igaz, így is, ha eljárásainkat tervszerűen végrehajtjuk, ha vázlatokban készülünk elő, ha pirostintával hibákat javítgatunk, lehetünk jó mesteremberek, de művészek és apostolok soha! Lehetünk a nemzet napszámosai, de akkordmunkásai aligha.

Csak felkészülve végezhette el Tessedik a nagy munkát: dinamikája a gáncsoskodás ellenére is töretlen. — Tapasztalat, élményszomjúság kielégítése nélkül a mi szárnyaink a legkisebb akadálynál porbahullanak. — Ha az ő útját választjuk, tanuljunk, lássunk, tapasztaljunk! Gyűjtsünk, hogy igazi és maradandó értékek osztogatói lehessünk!

De érdekel minket Tessedik mint dolgozó ember is, aki elsősorban nevelő volt. Mert amikor a szószékről hirdette az Isten igéjét, amikor betegeket gyógyított, amikor szomorkodókat vigasztalt, amikor harcolt az igazságért, akkor is tanított, nevelt. Amikor templomot épített, iskolát emelt, fenntartott, példájával tette ugyanezt. Amikor intézetében ifjak százait avatta a tudományok és gyakorlati eljárások titkaiba, itt is a pedagógus hat, dolgozik. Amikor sziket javított, fát ültetett, selyemhernyót tenyésztett, nem a száraz tudós, vagy a haszonleső gazda nyilatkozik meg benne, hanem a saját értékeit is feláldozni kész tanító. Amikor gyapjút fonat, selymet szövet, olajat sajtol, cukrot gyárt, nem a nagytőkés iparos, hanem a nevelő dolgozik. Amikor a templom- és iskolaépítés bravúros pénzügyi mű