Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Szakács György: Tessedik útjain
9 veletét hajtja végre, nem a kufár, hanem az észszerű kereskedelemre nevelő ember arca sugárzik felénk. Nem magáért, nem családjáért, nem is magáért a tudományért teszi azt, amit tesz, hanem a népért, amelynek boldogítása és bol- dogíttatása életének egyetlen célja, értelme. Még amikor írt is, inkább a nevelői szándék, mint az ihlet nyomta kezébe a tollat. Lehet, hogy sokan voltak abban az időben, akik többet beszéltek, szebben prédikáltak, jobban forgatták a tollat, mint ő. Ezeknek beszédje elröppent, írásuk hamuvá lett, nevükre senki nem emlékezik. Tessedik megmaradt írásaiban, testet öltött eszméiben és ezeken keresztül ma is hat, dolgozik. Előttünk az teszi naggyá, hogy úgy tanult, ahogyan mi is szeretnénk tanulni és úgy tanított, ahogyan mi is szeretnénk tanítani. Világosan jelöli meg számunkra az utat: kevés beszéd, sok cselekedet és még több élmény keli az igazi tanításhoz, maradandó értékű neveléshez. Színes magyarázataink kifakulnak, elmosódnak, eleven meséink, beszajkózott mondókáink elkopnak az élet viharában küzdő és korán dolgozni kénytelen gyermeki lélekben. A nagy takarító mester, a feledés gondoskodik róla, hogy ezek kikerüljenek a lomtárból, helyet adva a komoly tapasztalatoknak. Éppen azért: ha élményt, munkán keresztül tapasztalatot, az érzékeken át képzetet, fogalmakat juttatunk oda, úgy ezek ott nem lomok, hanem bármilyen alkalomkor felhasználható építő kövei lesznek a gyermeki életnek. Tessedik élete áldozatos élet volt. Ami a föld emberének hasznos és kellemes: ő mindenét feláldozta. Ami sokaknak életcél: pénzét, kényelmét, egészségét áldozta fel az élet oltárán. S örömmel áldozta fel. A ma tanítójának furcsa lehet az áldozatvállalás eme nagyfokú megnyilvánulása. A mai ember szemében az idő, az élet, a kényelem, a pénz, hírnév olyan felsőbb értéket képviselnek, hogy csak csodálni, esetleg tisztelni, de megérteni nem is tudják az áldozat eme mértékét. Nála az áldozat új életet, boldogulást hozott. Azok, akik önmaguknak hoznak áldozatot, azok is elégnek önmaguknak világítva véka alatt, de életidejük meddő, pénzük rozsda, életük a halál némasága, kényelmük a sír csendje és az örök tél reménytelen álma. Jó tudni nekünk is, hogy az élet áldozatok nélkül önzés. A mag önmagát áldozza fel az élet folytatásában; az anya a magzatáért fiatalságát, szépségét adja cserébe, a hős vérrel adózik a csata mezején. — Mi lenne a bűnös világból Krisztus véráldozata nélkül? Hová süllyed az egyház az áldozatos kötelességteljesítés nélkül? Minden áldozat forrása a szeretet. Tessedik is azért tudott áldozni, mert szerette azokat, akikért hozta áldozatát. Szeretete nem volt melldöngető, hanem cselekvő és gyakorlati. Ezért érezzük melegét ma is. Bár megsokasodnék a mi szívünkben is, hogy legyünk méltók nevére, örökségére! Tessedik születésének 200. évében ide jöttünk össze erőt gyűjteni nehéz munkánkhoz. Vigyen el mindenki munkahelyére egy keveset abból a hitből, hogy érdemes dolgozni, hogy érdemes és kell áldozatot hozni, hogy kevesebb siker és több akadály ellenére
