Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 1. szám - Szakács György: Tessedik útjain
7 ítélve. Ha iskoláját s benne nevelői tevékenységét vizsgáljuk, vádol és felelősségre von lelke. Ha növényeinek kenyerét élvezzük, osztogató kezének melege érint. Ha szobrához, sírjához zarándokolunk el, megbocsájtást suttognak a kövek. De ha végignézzük vad vizes tájainkat, aszott alföldi legelőinket, nomád pásztorkodásunkat, ha ősi iskoláinkban üresebbek lesznek a padok, ha a testileg-lelkileg megfertőzött emberek tehetetlensége kiált felénk, Tessedik lelke figyelmeztet elmulasztott kötelességeinkre. Tanítása sohasem volt időszerűbb, mint ma. Kérdései örök kérdések, mert a fejlődés törvényein nyugosznak. — Meg lehet-e szüntetni Isten igéjének hirdetését? Megszakítani sikerülhet, de megszüntetni soha! — Meg lehet-e állítani a nevelést, tanítást? Az emberiség sorsát meg tudjuk-e változtatni? Ha erőszakoskodni próbálunk is, akkor is van nevelés, nevelődés, amely azonban a civilizáció, a kultúra, tehát az emberiség pusztulásához vezet! — Meg lehet-e semmisíteni a természet erőit? Vagy megállítani az évszakok egymásutánját? A vetést, hogy ne legyen aratás, a virágzást, hogy ne legyen az életnek folytatása?! Az életet ki lehet-e irtani, hogy a halál legyen az úr mindenütt? . . . Nem! Az ember ereje véges. Ha ez megtörténik, úgy ez rajtunk kívülálló okok miatt, felsőbb akaratra történik meg. Amíg a természet világában az anyag formát változtat, addig lesz élet; az élet nyomában ott lesz a munka. A lelki élet nyomában jár a nevelés. — Tessedik éppen azért nagy, mert az anyag és szellem élete között megtalálta azt az összhangot, amit őelőtte senki sem tudott meglelni. Meglátta, hogy az emberi életnek ez a kölcsönös függés az alapja, feltétele. Hogy az egész világ eme nagy harcában jól megállja a helyét, tanulnia kellett. Egész életen át folytatott önképzése a titka annak az alaposságnak, amellyel munkáját több évtizeden keresztül sikerrel végezte. Ő már akkoriban világosan látta, amit mi még ma sem vagyunk képesek magunkévá tenni, hogy sokat csak az nyújthat, aki sokat gyűjtött. Az iskolai évek megmaradt morzsáin élősködő, az elemi ismeretek kultúrszintjén mozgó, a napilapok és képesujsá- gok emlőin gyarapodó lélek lehet melegítő, osztogató, de perzselő, tékozló bőségü nem. Tessedik a folytonos tanulásával és önképzésével ragyogó példát ad a ma tanítójának. Életével pecsételte meg azt az örök igazságot, hogy másokat csak az tud igazán gazdaggá tenni, aki maga is szellemi mágnás. Igaz, hogy ma is sokan hangoztatják, hogy mit kell tenni, hogy munkánk sikeres legyen. Szaklapok és könyvek kész recepteket hoznak hosszú oldalakon át a tanítóknak, nevelőknek. Tessedik nem magyaráz, nem mond kategorikusz imperatívuszokat. Ö eredményt mutat. Megtörtént tényeket mond el. írásai nem programmpontok, hanem beszámoló az eredményes küzdelemről, a küzdelem eredményéről. Olyanok, mint a hivatalos hadijelentés. A gyakorlati tudósnak a legszemléletesebb tanítása ez. Tanulását nem halogatja holnapra, hanem tanul. Nem tervez többet, mint amennyit el tud végezni. Míg mások tunya álomban vergődtek a sötétségben, az ő otthonában kigyúl a tudomány mé
