Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - A filozófia problémáinak története. Tállyai István
57 áláveti magát az érvényben levő szokásoknak, a lelkeket pedig egy eddig ismeretlen váradalom ülte meg, amely túlutalt az emberen és kozmoszon a transcendensre és megjelenik az újplatonikus misztika, amely a görög gondolkodásmód közvetítője a keresztyén- ség felé. Plotinos vitte be a görög bölcseletbe a megváltás gondolatát. A keresztyénség logosspekulációi olyan közeledést jelentenek a görög bölcselethez, mint az újplatoni misztika a keresztyénséghez. A keresztyénségnek, ha közölni akart valamit, görögül kellett megszólalnia, az újpaltonizmus pedig az emanáció gondolatával védekezett a teremtés, megváltás idegen fogalma ellen. A fejlődés további szakaszában a misztérium „dogmává“ racionalizálódik, e filozófiából pedig a dogma értelmezésének eszköze lett. Az emanáció gondolata áthidalja a szellem és anyag dualizmusát közbeiktatott fokokkal. Az ideák még az istenségtől származnak, a lélek esik le a testbe s visszavágyik az istenséghez. Ez a motívum közeledés a platoni erosz fogalmától a keresztyénség megváltás fogalmához. A szellem még az anyagon áttörve is szép s a szépségen érzett örömünk a szellem győzelmének szól. Porphyrios a középkori zárt rendszerre teremtett mintát, Proklos gondolatai Hegelben hatnak tovább. Ezek után a szép könyv áttér a középkorra. A középkori bölcselet Kondornál egész más beállítottságú, mint Paulernél, Eiblnél, vagy Kecskés Pál ugyancsak kitűnő bölcselettörténetében. Mi nem vitatjuk a középkori bölcselet érdemeit és a nominalizmussal a középkori realizmusnak, az általános fogalmak tanának, is értéket tulajdonítunk. Kondor azonban azt mondja: a skolasztika elveszti a továbbfejlődés lehetőségét azáltal, hogy az ellentéteket mesterségesen, az értelem természetével ellenkező módon igyekszik kiiktatni vagy kibékíteni. E megmerevedés okozza, hogy az európai szellem további fejlődésében mindig csak mint reakció nyúlt fel. Specifikusan keresztyénnek tekinthető a teremtő és személyes Isten és a személyes, lélek fogalma. Majd a megváltás és a személyes halhatatlanság gondolata. A megváltás a keresztyén tan szerint egyszeri, történeti esemény s a misztika törekvése, amely ezt időtlen, történelmen kívül álló folyamattá általánosítja, hajótörést szenvedett. A hellenisztikus kultusz alapja a szimbolikusan értelmezett mítosz, a keresztyénségé a tradíció. A mítosz örökké új értelmezést kap, a történeti hagyomány megkívánja a kanonizálást. S az egyház tekintélye e kanonikus formák védelmében lesz a keresztyén szellem fejlődésének önálló tényezője. A tradíció és egyház, mint e tradíció őre, megszilárdulása adta idővel a hit és tudás elhatárolódását. A platoni dualizmus, újplatoni idealizmus, Aristoteles teleologikus szemlélete, a stoikus monotheizmus beáramlottak idővel a keresztyénségbe. Gregoriusnál válik már a filozófia a teológia szolgájává, amidőn a szentháromság misztériumát először akarja racionalizálni. A keresztyén világnézet megalkotója azonban: Augustinus. Augustinusnál a páli élmények eredeti átélésével találkozunk, éppenúgy, mint Cartesius híres tételével, az öntudat evidenciájáról. (Gondolkodom, tehát vagyok.) Van tehát abszolút igazság, amelynek időtlen érvénye az abszolút lét, Isten, felvételét követeli. Az
