Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 3. szám - A filozófia problémáinak története. Tállyai István
58 ideák Isten gondolatai. Isten és a lélek a gondolkodás legméltóbb’ tárgya. A kozmosz Augustinusra nézve közömbös. Az Isten állama a jövendő istenbirodalom minden polgárát magában foglalja. A földi történet célja, hogy megvalósuljon a földön az Isten uralma alatt állók közössége, mely Isten országát előkészíti, ha csak tökéletlenül is. A középkori katolikus egyház itt kapta meg teoretikus alapjait. Porphyriosnál fel van adva a kérdés, vájjon az általános fogalmak (universaliák) létező valóságok, szubsztanciák-é vagy csak az egyes dolgok a szubsztanciák és az általános fogalmak csak a gondolkodás termékei? Az első felfogás a realizmus, a másik a nominalizmus. Canterbury Anselmus a realizmus első tudatos védője. Roscellinus a nominalizmust védi s nagy megütközést keltett, hogy a szentháromság tanára is alkalmazta. Ha csak az individuumok az igazi létezők, akkor a három isteni személy valójában három Isten E következtetés világossá tette, hogy az egyházi tan csak a platoni- aristotelesi fogalmi realizmus alapján biztosítható. Abelard már egészen modern gondolkodó, ki védelmébe veszi a minden köteléktől független egyéni, erkölcsi meggyőződést. Nem a cselekedet, de az intenció dönt a jó vagy rossz kérdésében. A skolasztika fejlődésében mindinkább előtérbe lépett az eredeti szabad gondolatnak a másodlagos szisztematizálással való elnyomása. Tamás szerint az universaliák jelölik a dolgokban benne ható formát és ezeknek ősképét Isten szellemében. Egy tárgy ismerete lényegének és annak a hatásnak megragadása, amit e tárgy anyagára gyakorol. Ismeret a tárgy lényeg- és oki összefüggésének után- képzése az értelemben. A franciskánusok a hitelv feltétlen szabadságát hirdették, amivel a hitélet elmélyülését segítették elő, de ugyancsak a tudományos magatartás eredeti formáját is. Az a szellem pedig, amely egyszerre vágyódik a plátoni uniyersalismusra és hódol egyúttal a pozitív naturalizmusnak, a maga kutatásra ösztönző voltában az oxfordiaknál jelentkezik először. Robert Grosseteste adja e világnézet alapkoncepcióját. Amint Tamást, úgy Duns Scotust is a középkori fejlődés csúcsának tekinthetjük. Ö kivonja az ész területéről nemcsak a szentháromság dogmáját, hanem a racionális teológia és lélektan minden tételét. A teológiának gyakorlati jelentősége van és nem tudomány. Az ontológiai kategóriák megszűnnek csak tárgyi tényezők lenni s lesznek kanti értelemben nem tárgyi eredetűek, de azért tárgyi vonatkozásúak. Occam Vilmos elhatárolja az egyház eszméjétől annak megvalósulási formáját. Eddig az ismeret kérdésében a tárgyi oldal dominált. Occam megkeresi az ismerethez előfeltételét, az ismereti szubjektumot. Igaz, Occam még nem emelkedik a pszichologizmuson felül. Abból a tényből — mondja Occam, hogy az ismeret általános fogalmakkal történik, még nem következik, hogy ezeknek realitást is tulajdonítsunk. Képzeteinek csak a külső ,vüágra vonatkoztatott jelek. Az universalia jel s azért vonatkozhatik több dologra. A fenomenális világ, amiben mi élünk, csak a tapasztalat útján közeledhetik a valósághoz,, anélkül, hogy azt elérné. Az ismeret egész köre nem terjed túl a
