Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 2. szám - Somogyi Béla: A tanítói egység.
28 kozás és igazi értékálló gyümölcsöt, áldást nem terem. A lelki egységnek át kell járnia minden tanító, minden egyesületi alakulat felfogását, szellemét s azokat valóban egy táborba kell gyűjtenie s lelki közösségbe kell forrasztania. Mikor beszélhetünk tanítói egységről? Akkor, ha elsősorban egymást megbecsüljük, egymás munkáját értékeljük. Álljon valaki köny- nyebb munkamezőn, legyen tanítói hivatásának színhelye városi iskola, vasúttal, orvossal, felsőbb iskolákkal, művelődési alkalmak, szellemi továbbképzés lehetőségeinek gazdag változatával vagy éljen egy csendes kis falu vagy akár a nagyvilágtól elszigetelt tanya egyhangú világában, de mégis eszményi munkafeladatok és sokszor a városinál sokkal fontosabb jelentőségű munkahely, szellemi őrhely előretolt állomásán: becsülje a másik környezetben szolgáló munka- tárt minden melléktekintetet félredobva csak magáért a nemes, de egyaránt nehéz hivatásért: azért, mert mindegyikük tanító. Az idősebb tanító a fiatalabbat, a fiatal az idősebbet, tapasztaltabb pályatársat egyaránt tekintse tanító-testvérének. Ne — sokszor — kétes társadalmi, politikai vagy közéleti sikerek legyenek e becsülés igazi alapjai, hanem a szorosan vett hivatásbeli működés. Hiszen kell, hogy ez adja meg a tanítói munka értékét, az igazi tekintély alapjait is. Akkor végzett igazi alkotómunkát a tanítótársadalom csúcsszervezete, ha eléri azt, hogy a tanítót magáért szigorúan vett iskolai munkájáért becsülik és méltányolják a társadalomban. A iövőben el kell érnie a közfelfogásnak ezt a fokot s ezzel együtt el kell jutni arra az általános meggyőződésre, hogy a tanítói hivatás egész embert kíván s nem lehet az iskolai munka másodrendű vagy csak félerővel számtalan más feladattal túlterhelt ember maradékerejével kifeitett hivatali munka. Ma rendkívüli időket élünk. A háborús gazdálkodás és közellátási helyzet kényszerítő ereje mint másutt, nálunk is megkívánja a tanító bekapcsolását a segítő tevékenységbe. De a békeidők elérkeztével fel kell számolni azt a régi rendszert, amely szétforgácsolia a tanító erejét. A nyolcosztályú népiskola munkája csak akkor lehet sikeres, ha annak munkásai neki szentelhetik erejük legiavát. Ehhez kapcsolódik azután az anyagi kérdés is. Olyan anyagi ellenértékkel, olyan tanítói javadalmazással lehet elérni ezt —- a népoktatás érdekében álló célt — amely mentesíti a tanítót a sok mellékfoglalkozástól s így megtartja munkaerejét, töretlen egységben. Akkor nem lesz kenyér- irígység s nem fordul elő az, amiről a napokban az egvik, orosz harctéren szolgálatot teljesítő tanító írt, hogv a bevonult tanítót helyettesítő társa az ő mellékfoglalkozást jelentő könyvelői állását véglegesen meg akarta szerezni a maga számára. A kántori kérdés rendezése is az egység szolgálatában áll. Ezután nem jelent egyszerűen külön terhet, munkatöbbletet a kántori szolgálat, amit a kántori testületnek díjazás nélkül kell végezni, hanem minden kántor számára díjazott mellékiövedelmet. A különbség a kántori munka terjedelmében egyúttal különbséget, díjazásban álló anyagi ellenértéket kell. hogy jelentsen. Ez azután egvséges helyzetet teremt abban a tekintetben, hogy akinek hivatása több szolgálattal jár, külön díjazásban is részesül. Fokozatosan el kell jutni erre az egységre, ami majid a jövőben alakul ki teljesen. A lelki egység feltétele, hogy tisztán lássuk nemzetnevelési fel
