Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 2. szám - Somogyi Béla: A tanítói egység.

29

adatainkat s azok irányában előttünk álló kötelességeinket. Csak magyar nemzeti felemelkedésünk, az erős, a boldogabb Magyarország kiépítése lehet vezérlő csillagunk s az erre haladó úton együtt kell zarándokolnunk pályatársainkkal! Egységbe forrva lehet csak ezen az úton járnunk, mert csak közös eszmények szolgálatában tudunk nagyot alkotni, haladni és magyar jövendőt épiteni. Nem hiányozhatik a közös eszmények csillagaiból a valláserkölcsi gondolat, a becsületes jellem, a magasabbrendü lélek és gondolkodás példamutatása sem. Mindezek irányvonalában is egységbe kell a nevelőoktatóknak forr- niok. Hiába a legodaadóbb fáradozás is, ha ilyen eszmények nem irányítják a nevelőoktatók társadalmát, igazi magasabbrendü hivatást nem tudnak betölteni.

Keressük a lelki egységet abban, hogy körülöttünk élő pályatársaink egyéni értékeit elismerjük, velük bajtársias jó viszonyt, megértő baráti érintkezést és kapcsolatot tartunk fenn. Tudjunk örülni mások sikereinek. Keressük a mindennapi munkában, a közös törekvésekben azokat a gondolatokat és eszméket, ahol találkozunk á velünk egy úton járókkal. Ne azt kutassuk, mi választ el és mi különböztet meg bennünket! A mai idők különösen intenek erre! Még a felekezeti jelleg is eltűnik a rendkívüli viszonyok között. Több olyan evangélikus és református iskolát tudok, ahol katolikus tanítónő tanított hónapokon át s az iskolafenntartó örömmel fogadta e helyettesítő szolgálatot a bevonult, illetőleg más állásba fávozott tanító helyén. Bizonyára hasznát látta a népoktatásügy, hogy felülemelkedtek az illetékesek a felekezeti különbségek elválasztó vonalán s egy cél lebegett előttük: a gyermekek beiskolázása, mint nemzeti művelődési feladat.

Falusi tanítói működésem idején, ezelőtt. 30 esztendővel, a boldog béke korában éltünk. A tanévzáró vizsgát mindig ünneppé tettük: a szülők, a község számára. Mindig zsúfolt teremben folyt a vizsga. A közönség soraiban azonban sok másvallású hallgató is volt. Ez’ alkalommal másjellegű iskolák tanerői is megtiszteltek látogatásokkal s .magam is viszonoztam hasonló alkalommal látogatásukat. Egységet teremtett közöttünk pályánk, hivatásunk közös munkaalkalma, ünnepi mozzanata, de tanítói lelkünk rokonérzelme is, tehát lelki egységben éltünk. Együtt rendeztünk iskolai ünnepélyeket: kirándulásokat. Tudom, hogy az ünnepélyek nagyrészét nagyon sok helyen most is így rendezik. A legnagyobb helyesléssel kell fogadnunk! Közös munkában töltenek együtt napokat a pedagógiai szemináriumokon, körzeti felügyelői értekezleteken a különböző felekezetű tanerők. Mennyi alkalom a lelki egységbe olvadásra! A különböző tanítóegyesületek mindig ünnepi külsőséget is magába olvasztó gyűlései is kiváló alkalmat nyújtanak a lelki egységbe forrasztó találkozásra különböző jellegű tanerők között. Mennyire eltűnnek ilyenkor a szétválasztó különbségek! Különösen akkor, ha annak vezetői változatos munkaanyaggal, helyi jelentőségű ünnepi vagy más munkarenddel úgy állítják össze a gyűlések anyagát, hogy az közös ünnepe és bizonysága a helyi népnevelésügynek s a társadalom, a vidék, a község műveltsége fejlettségének. (Mai számunkban erről külön közleményben is szólunk.)

Keressük tehát a lelki egységbe olvadást pályánk minden munka-