Evangélikus Népiskola, 1943

1943 / 11. szám - Hogyan tanítja Montessori az írást és az olvasást?

252

c) Szótagokra és hangokra való bontás.”1

Bassola megállapításai szerint e módszert elsőnek 1527-ben már Valentin Ickelsamer hirdette, de Rousseau, Basedow, Pestalozzi is e módszer hívei. Az első teljesen kidolgozott ily módszer Jacotot-tói származik. Német követői, minit Vogel, az ú. n. normálszavas módszert alkotják meg. Hazánkban Dreiszinger e módszer szerinti abc.-t és vezérkönyvet írt. E módszer tehát újnak nem mondható. Eljárásának lényege: az egész frázis lerajzolása, melyből azután kiválasztanak egy meghatározott betűcsoportot vagy betűt. Majd olyan szavakat írnak le, amelyekben u. olyan betű szerepel. Lélektani alapjuk: a betű elvonása szóból és csak azután a betű írásának megtanítása. Itt nincs szükség arra, mint az analitikus- szintétikus módszernél, hogy értelmetlen szótagokat, betűcsoportokat írjanak. Természetes, hogy a globális módszer mellett sok gyakorlás szükséges, mert különben — mivel a szétbontás csak elég későn következik be — a gyermekek helyesírási készsége is igen gyenge lesz..2 Minden esetre az egészben való felfogás, az egész- és alaklélektani szemléletnek a globális módszer felel meg jobban. Éppen azonban a gyakorlatban elért eredmények miatt képezheti vita tárgyát e két, illetőleg három módszer.

Az írásban Montessori kétféle mozgást tapasztalt: 1. a betű alakját alakító mozgást, 2. az íróeszköz kezelésével kapcsolatos mozgást. E célból szükségessé vált a betűformáknak először mutatóujjal való tapintása, majd a mutató és középső újjal és végül, hogy az íróeszköz használatát is megkönnyítse kis pálcákkal tapintatta végig a betűket. Ugyancsak a gyengeelméiűek megfigyeléséből támadt az az ötlete, hegy betűformákat vágat fába, amelyet azután kis pálcával könnyen végig tud tapintani a gyermek.

Az olvajsást az írással egy időben tanítja, ezért karton és fa magánhangzókat kapnak először kézbe a gyermekek. A fabetűket a nekik megfelelő kartonbetűkre kell ráhelyezniük, miközben hangoztatják és újjukkal végig is tapintják. A magánhangzókat így csoportosította: o e a

i u

és sajátos, tanítási fokozat szerint tanította meg. A másalhangzók megtanításánál ú. úgy járt el, mint a magánhangzók tanításánál. Itt mindenesetre az a feltűnő, hogy Montessori, aki az egyes „érzék- gyakorlatok”-nál az érzékek teljes elszigetelésére törekedett, az írást és az olvasást egyszerre tanítja és azt mondja, hogy ha a betűket nemcsak nézi a gyermek, hanem végig is tapintja azt, akkor jobban emlékezetbe is vési, mert az érzékek összehatnak.

Decroly pedig a maga globális módszerében teljesen a látási érzetekre épít, szerinte a fonetikus elem bekapcsolása csak zavarólag hat. „Az írás ú. i. a gondolat vizuális kifejezési formája, így nem kívánatos, hogy a fület segítségül hívjuk akkor, amikor az írásjeleket emlékezetben megrögzíteni akarjuk.”3 Decroly elismeri ugyan, hogy kezdetben gyorsabb az eredmény a fonomimikai eljárással,

1 Bassola Z.: Decroly pedagógiai rendszere. 1937. 40. 1.

2 U. o. 41. 1.

3 U. u. 39. 1.