Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 8. szám - A debreceni ötödik pedagógus evangélizációról. L. S.
179 A debreceni ötödik pedagógus evangélizációról. Turóczy Zoltán püspök úrnak, a tiszai egyházkerület főpásztorának a hívó szavára ezidén 108 tanár, tanító és hitoktató lelkész gyülekezett össze Debrecenben az egész ország területéről. A Dunántúli kerületből is megjelent 11 pedagógus. Az evangélizáció központi gondolata ,,az evangélikus iskola többlet különértéke” volt. A június 28-tól július 2-ig tartott evangélizáció minden napján 8—9 a Luther korabeli matutmum laudes szerinti reggeli istentisztelet volt, melyet dr. Pass László esperes tartott, melyeken a hitvalló, kísértő, áruló és apostol Péter alakját rajzolta meg. Ehhez kapcsolódott a 11 óráig való bibliakörök munkája, ahol megismertük péteri esendő voltunkat, de egyúttal a felemelő és apostolságra elküldő kegyelmet, evangélikus pedagógus mivoltunkat. A délelőtt dr. br. Podmaniczky Pál ny. r. egyetemi tanárnak Wichernről, mint az evangyélium pedagógusáról szóló előadásai következtek. Láttuk és éreztük, hogy az evangélikus iskola nem más, mint a valóságban megjelent, Krisztusban testet öltött kegyelem szeretet-előtere, amelyben a hivő pedagógus lelkén keresztül érkező valóságos erő érkezik, hat, alakít, munkál egyetemesen úgy nevelő, mint oktató vonatkozásban. Délután volt dr. Mády Zoltán egyet, tanárnak, illetve dr. Belo- horszky István gimn. tanárnak „Evangélikus többlet a nevelésben, oktatásban” elhangzott előadása. Mindkét előadásban világosan kitűnt, hogy bizony Istennek valóságos lélekmotorja a hívő pedagógus s úgy nevelő, mint oktatói munkájában a realitás mértékével is mérve bizonyos valóságos értékek születnek. Ezeket az előadásokat megbeszélések követték, amelyekből kicsillanó személyes bizonyság- tételek erősítették meg a tényeket. A nap munkájának összegezése és Isten mértéke alá helyezése volt Turóczy Zoltánnak a Tiszai Kerület püspökének záró evangéli- záló előadása az egyház építéséről az Efezusi levél alapján. Előttünk állt az egyház, mint Isten temploma, a szentek közössége, Krisztus teste, Krisztus menyasszonya. „Isten a Krisztusban belealázkodott az egyházba, hogy az elveszett és elkárhozott ember-gyermekét megmentse. Személyesen akar velem találkozni, hogy általam kicsi élőköveket faragtasson szent templomához. Alázatos, töredelmes sóhaj szállt fel a lelkekből — megyek Uram, légy az én igazságom, erősségem. Az evangélizációt morzsaszedés és Űrvacsora fejezte be. Az arcokon az öröm, boldogság fényében ott ragyogott az erő diadalmas fénye is, az Övé. L. S.
