Evangélikus Népiskola, 1943
1943 / 5. szám - Dr. Philipp Kálmán: A nyolcosztályos népiskola, amint egy gimnáziumi tanár látja.
103 madsorban jöhetnek tekintetbe. Ez rendben volna, de emberek vagyunk. Az egyik költői lelkületű, magas szárnyaláséi, aki minden jelben költői ihletet vél felfedezni. A másik prózai természetű — ezek vannak többségben —, akinél a „kapcsolás“ meg nem engedhető mértékben és arányban lép előtérbe a költői tartalom rovására. S amint nem helyeselhető a költemény túlságos eszthetizálása, az oda nem való költői elemek, eszmék belehajszolása, épéigy elítélendő a kapcsolás téilságba vitele, az ismereteknek kritikátlan felhalmozása. Az előbbi esetben a költeményről hamis képet nyerünk, az utóbbiban semmilyenfélét. A költemény eszerint költői szépségeiért tárgyalandó. Bármilyen tárgyi természetű érték (haszon, nyereség), csakis akkor vehető figyelembe, ha az önkéntelenül, önmagától adódik, felkínálkozik. Minden tudatos ráutalás lehetőleg kerülendő, nehogy a tanuló érdeklődése elaprózódjék, a tulajdonképpeni tárgytól elterelődjék. Az anyaghalmozás — sajnálattal kell megállapítanunk — tanügyi szervezetünkben ismert jelenség. Mintha az egységes középiskola, nevezetesen a gimnázium alapelve lebegett volna a nyolc- osztályos népiskola szervezői előtt? De addig, amíg a gimnáziumban a tárgyak halmozása egyes elsősorban gyakorlati irányú tárgyak feldolgozásában kétes eredményekhez vezetett, a nyolcosztályos népiskolában általában zavaró, káros hatással van, ami a tanulók ön- tevékenységének megbénításában, a tanító munkakedvének megzavarásában nyilvánulhat meg. Jó tankönyvek szabályozólag hathatnának, gyakorlati útmutató anyaggal szolgálhatnának. A helyes osztályozás könnyítene a méreteken és kivezető úttal szolgálna a felgyülemlett anyagból. A nyolcadik osztály magyar olvasókönyve az egyedüli tankönyv, amely eddig használatban van. Érdemes nála megállapodnunk, mert valószínűnek tartjuk, hogy formai szempontból hatással lesz az elkészülő többi tankönyvekre. Első pillanatra feltűnik a könyv kettéosztottsága. A könyv végén szereplő kompendium dióhéjban stilisztikát, rethorikát, poétikát nyújt. Az életbe kilépő népiskolásnak ép eleget, talán sokat is. Nem mintha a fogalmak elsajátítása különös nehézségekkel járna. A különböző műfajok érzékelése sem ördögi mesterség. A tanuló tisztában lesz — vezető hányada bizonyára — a próza, vers, ritmus, rím, verssor, versszak, stb. fogalmával. Meg tudja különböztetni a népdalt a műdaltól, az ódát a hymnustól, a zsoltártól. A líráról, az epikáról, a drámáról helyes fogalmai lesznek. A nyolcosztályos népiskola célkitűzése szempontjából mindezek az ismeretek nem elsőrendű fontosságúak. Nem maradandó értékűek. iS főleg nem járulnak hozzá ama közműveltségi alap megteremtéséhez, amelyre a nép fiainak, ha az életbe kilépnek, okvetlen szükségük van. Az útmutatások a tanuló részéről az élményszerűségen alapuló öntevékenységre, a tanító részéről a figyelő, támogató irányító munkára helyezik a fősúlyt. Félős, hogy a kompendiumban felhalmozott formai anyag zavarólag hat a munka lényegére, az útmutatásokban pontosan előírt tárgyi természetű teendőkre. Akad tanító a sok közül, aki a forma kedvéért feláldozza a lényeget, ami kétségkívül sokkal könnyebb feladat, mint kellő előkészítés után az olvasmányt, a költeményt úgy tárgyalni,
