Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 4. szám - Sátory Vilmos: Eltérések a kétnembeli ifjúság nevelésében
75 ruház. Mi pedig kérjük az egek Urát, adja áldását vitéz Horthy István kormányzóhelyettes úrra! Viselje a nagy idők nagy feladatainak gondját és segítse boldogulásra e jobb sorsra érdemes nemzet hű fiait. Véssék szívünkbe s oltsuk a reánkbízott ifjúság leikébe a költő szavát: Fény nevére, áldás életére! Somogyi B. Eltérések a kétnembeli ifjúság nevelésében Irta : Sátory Vilmos. Minden tanterv hangoztatja, minden pedagógus tudja, hogy a nevelésben figyelemmel kell lenni a kétnembeli ifjúság sajátos fiziológiai és lelki alkatára, azzal minden tekintetben számolni kell. Minthogy a nevelés az életre készít elő, a kétnemű ifjúság élethivatása pedig természettől fogva merőben különböző, — a nevelésnek is ennek megfelelően, kezdettől fogva elkülönülten, a nemnek megfelelő egyenes irányban kell haladnia. A gyakorlatban — különösen az alsó fokon, — a kétnembeli tanulók igen sok helyen közös iskolai nevelést és oktatást kapnak. Bizonyos, hogy a kétirányú nevelésnek igen sok teljesen megegyező teendője van, ahol tehát nem okoz az együttesség sem nehézséget, sem hibát. A fontos csak az, hogy a nevelő állandóan szem előtt tartsa a különböző irányokat a sajátos végcéllal s ahol ez utóbbi megköveteli, — ne mulassza el a sajátos ráhatást. Az elhivatás világosan áll előttünk: a nemzeti közösségbe beágyazott százrétű férfi-munkakör, amely előbb az ön-, később a családfenntartás eszköze és alkalma lesz, — aztán a családban kifejlő női munkakör, a feleség és anya sokszínű élethivatása. A kétféle hivatás úgy a nemzet, mint az egyén szempontjából egyforma fontosságú, bármelyiknek kötelességmulasztása bomlasztólag hat a családra és közvetve a nemzetre. Tehát mindkét hivatásra egyforma felelősséggel kell ifjúságunkat előkészíteni. Nincs értékbeli különbség fiúnevelés (pályára nevelést is beleértve!) és nőnevelés között! Régen elmúlt már az az idő, amely a leány tanulását és nevelését nem tartotta fontosnak, — „hiszen úgyis férjhez megy!” Az élethivatás mellett a másik adottság az alkat. A tantervek is számolnak az egymástól különböző szervezettel. Részben sajátos tantárgyak, részben a közös tantárgyak elkülönülő anyaga számol a természetes alkati sajátságokkal. Amilyen helyes a fiú kemény, feszes, katonás, fegyelmezett fellépése és viselkedése, — ugyanolyan helyénvaló ugyanakkor a leány könnyed, lágyabb ritmusú, hajlékony mozgása. Legszembetűnőbbek e természet-rendelte különbségek a tornánál, kézimunkánál, gazdasági (-háztartási) gyakorlatoknál, játéknál. Ezeknél az adottságok ösztönösek, a kifejlesztési módok és eszközök a pedagógus előtt közismertek; ezeknél nem óhajtok hosszabban időzni. Fontos, hogy mindegyik a maga jellegének minél tökéletesebben megfeleljen. A fiú mozgása valóban katonás, munkája bátor és férfias,, — a leány fellépése finoman nőies, kézi
