Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - dr. Garai József: Herbart és a népiskola. Halálának 100 éves fordulójára
3 Herbart és a népiskola — Halálának 100 éves fordulójára — Irta : dr. Garai József 1841. augusztus 14-én, 65 éves korában halt meg Herbart, a tudományos pedagógia megalapítója. Halálának 100 éves fordulójáról minden a neveléssel, oktatással foglalkozó embernek, különösen pedig a tanítóságnak illő dolog megemlékezni. 1. Herbartot mindig és mindenütt valóban, mint a ,.tudományos” pedagógia megalapítóját szokták emlegetni. 1806-ban jelent meg „Allgemeine Pädagogik aus dem Zwecke der Erziehung abgeleitet'’ c. műve, amely az első tudományos pedagógiai rendszer a világirodalomban. Vele a nevelés történelmének új korszaka kezdődik. Filozófiai és pedagógiai munkák hosszú sorát írta. Egyik legkiválóbb és magyarra is lefordított műve: „Umriss pädagogischer Vorlesungen” 1835-ben jelent meg. Magyar fordítása Nagy J. Bélától való és 1932-ben jelent meg. A műhöz Fináczy Ernő írt tartalmas ,,Bevezet és”-t. És mindez az elméleti alapvetés, amellyel Herbart munkásságát megkezdette, mégsem annyira jellemző működésére, mint inkább gyakorlati nevelői eljárása és gyakorlati ténykedése. Bármily paradoxonnak hangzik is: a „tudományos” pedagógia megalapítóját gyakorlati nevelői ténykedései nagy mértékben jellemzik. Fichte és a német idealizmus vonzotta, tanulmányai végeztével azonban nevelősködött. Gyakorlati szempontból a legnagyobb hatással berni nevelősködése volt reá. A Steiger-család három gyermekét nevelte és időnként írásbeli jelentésekben kellett a szülőknek beszámolnia. Eközben igen sok tapasztalatot; szerzett és bátran állíthatjuk, hogy ez volt az egyik indíték arra, hogy Herbart pedagógussá és nem filozófussá lett. A másik ok pedig Pestallozival való ismeretsége, akit Burgdorjban meg is látogatott. Az ott tapasztaltak minden tekintetben megnyerték tetszését, fokozták érdeklődését a pedagógia problémái iránt. Nem is kell csodálkoznunk azon, hogy Herbart a múltból, annak kevésbbé rendszeres, inkább töredékes, sokszor pedig éppen regényszerű pedagógiai műveiből semmit sem merített, ellenben Pestalozzi hatása kimutatható nála. Mesterének, professzorának, Fichtének hatása nem sokáig látszik meg rajta. A filozófia kiváló művelőjének hatását csakhamar lerázza, hogy a szelídlelkű és a világon mindenütt a szeretet pedagógusaként tisztelt és elismert Pestalozzi követőjévé váljon. És itt van Herbart félreismerésének egyik sarkpontja. Pestalozzi gyakorlati ember, a népiskolai módszeres törekvések megindítója és a népiskolai oktatás lelkes propagálója. A mai modern pedagógiai áramlatok, az ú. n. „új iskolák” Pestalozzi nagyságát és jelentőségét kétségkívül elismerik, rá gyakran* hivatkoznak is (Montessori, Decroly), de Herbartot legtöbbször e törekvések megkötőjeként emlegetik. Pedig mindazt, amit Pestalozzi aforizmaszerűen, regényes formában fejezett ki, mindannak a filozófus herbarti elme exakt, szabatos formát adott. Nyugodtan tekinthetjük őt a Pestalozzi által megindított és a gya
