Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 1. szám - dr. Garai József: Herbart és a népiskola. Halálának 100 éves fordulójára
4 korlatból fakadó népiskolai módszertan „tudományos megalapozójának. Herbart gyakorlati ember mivoltát látszik igazolni az a körülmény is, hogy egyetemi magántanári próbaelőadásában 1802-ben Göttingenben a pedagógiai elmélet és gyakorlat viszonyát fejtegette mélyreható filozofikus, de egyszersmind gyakorlati meglátással. Gyakorlati felfogását bizonyítja az a tény is, hogy königsbergi tartózkodása alatt a tanárképzés céljaira szemináriumot szervezett gyakorló osztályokkal. Herbart tanítványainak természetes dologként tűnt fel a mester követése, de ő ebben korát megelőző újító volt. Ez is gyakorlati felfogását bizonyítja. 2. Ha Herbart pedagógiájáról meg akarunk emlékezni, nem tehetjük ezt anélkül, hogy e rendszer alapjait: lélektanát és erkölcstanát meg ne említenénk. Az a pszichológia, amelyre Herbart egész pedagógiáját felépíti, „már évtizedek óta a pedagógusok botrányköve.”1 Ne felejtsük el azonban azt, hogy a maga korában lélektana igen nagy haladást jelentett és hogy az iskolai oktatásba, sőt a köztudatba is igen átment lélektani felfogása, annak az a legfőbb magyarázata, hogy ez a lélektan igen leegyszerűsített. Egyetlen lelki történésre: a képzetalkotásra vezet vissza mindent. Ez a lélek elsődleges tevékenysége. Ezzel szemben az érzelem és a törekvés másodlagos jelenségek. A képzetek tünékeny állapota az érzelem, az akarat pedig nem más, mint a legerősebb képzet érvényrejutása. Már ebből következik az egész rendszer intellektualisztikus jellege. Első a képzet (értelmi, intellektualisztikai jelenség) és ennek járulékai az érzelem és a törekvés (akarat). Egvidőben egyenlő vagy ellentétes képzetek kerülhetnek a tudatba, így azután képzetkapcsolódások keletkeznek. Ezeknek megvannak a maga statikai, illetőleg dynamikai törvényei, amelyek előre leírhatók és amelyek a fizikai világ törvényszerűségeihez hasonló módon játszódnak le. Herbartnak ma is a lélektanát támadják legjobban. A mechanisztikus felfogás, a fizikai világ törvényszerűségeinek, akár a dynamikai területre való alkalmazása ma már túlhaladott álláspont. Herbart felfogását azonban nem így kell beállítanunk. Herbart hirdette a tudat egységét és ezzel véget vetett a Wolff-féle tehetségelméletnek, amely Herbart fellépésének idejében még nagy népszerűségnek örvendett. Eszerint a lélek külön funkciói önállóan működnek. Herbart tagadta e felfogást és a képzeletlélektan megalkotásával inkább a lélek egységének hirdetője, mint Wolff és követői. Lélektana nagy érdeméül szokták tekinteni azt is, hogy a régi és az új képzetek kapcsolatában az apper- cepcio fogalmához jut el. Szerinte ez nem egyéb, mint az új képzeteknek a régiek alapján való teljes felfogása és megértése. Sokszor hallunk ma olyan véleményt is, hogy Herbart akkor járt volna el helyesen, ha e szót nem használta volna, mert az akörül uralkodó zavart méginkább növelte. Leibnitztöl napjainkig igen sokféle értelemben használták e szót. Az azonban bizonyos, hogy sohasem egy- egy szón van a hangsúly, hanem az azt fedő fogalmon. Prohászka 1 Prohászka L.: Apró munka a nevelésben. Magyar Paedagogia 50. évf. 3—4. sz. 175. 1.
