Evangélikus Népiskola, 1942
1942 / 9. szám - Könyvismertetés
209 KONYVISMERTCTÉS Helyesírási eredmények egy osztatlan népiskolában — Czéh Sándor ev. k.-tan. Győrszemere — „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyertek szabadmellű örömök S pusztuljatok bilincses iskolák”. (Ady: Üzenet egykori iskolámba) Lelkiismeretes tanító számára a tanévnek az utolsó és ezt közvetlenül megelőző napjai a legnehezebbek. Az osztályozás nehéz munkájára gondolok. Amikor mérlegre kell tennünk minden egyes tanítványunknak az egész tanév folyamán tanúsított magaviseletét, szorgalmát, miden egyes tárgyból elért eredményét, akkor bizony sokszor megáll kezünkben az íróeszköz, habozva nézünk magunk elé, nem tudva, hogy milyen osztályzatot érdemel a mérlegre tett gyermek. Magaviseletből és szorgalomból aránylag könnyebb bejegyezni az érdemjegyet, hiszen itt csak három lehetőség közül kell választanunk.* Az egész esztendőben figyelhettük eléggé tanítványainkat az iskolában, az udvarban, az utcán, az otthonukban, tapasztalatokat szerezhettünk kitartóbb vagy változékonyabb szorgalmukról, köny- nyebb vagy nehezebb felfogásukról, szelídebb vagy csintalanabb viselkedéséről. Sokkal nehezebb azonban az egyes tárgyakból elért egyéni eredmények lemérése, hiszen itt öt osztályzattal lehet jutalmazni vagy büntetni egész évi munkájukat. Még itt is aránylag könnyen ki tudjuk választani azokat, akik a két szélső csoportba esnek: a boldog „kitűnők“ és a boldogtalan „elégtelenek“ csoportjába. De viszont az is igaz, hogy ebbe a két csoportba csak igen kis hányada tartozhatik tanítványainknak, hisz nagyon ritka az igazán tehetséges s az igazán tehetségtelen gyermek. Ha pazar bőkezűséggel osztogatjuk a kitűnőket, az élet nagyon sokszor rácáfol a mi osztályozásunkra. De az ellenkező esettel talán még inkább vigyázni kell, mert nagyon sok esetben lettek és lesznek az iskola korlátái között kibontakozni nem tudó egyéniségű tanulókból az életben legjobban helytállók! Az osztály zömének, a közepes, átlagos tehetségűeknek elkülönítése jelesekre, jókra és elégségesekre, a legnehezebb és legnagyobb tapintatot kívánó munka. S valljuk be őszintén, hogy melyikünket nem ért még kellemes vagy kellemetlen meglepetés ezen a téren. Sokszor még meg sem száradt a tinta az érdemjegyen s már az évzáró-ünnepélyen kell meglepődve tapasztalnunk, hogy akárhány gyengébb tanítványunk különb feleletet ad az általunk kitűnőnek vagy jelesnek minősített tanulóknál. Minden olyan gondolatot, mely az osztályozást, az évi munka lelkiismeretes, felelősségteljes elbírálását igyekszik megkönnyíteni, élénk érdeklődéssel fogadok. Ezért is rendeltem meg hamarosan megjelenése után Szalatsy Richárd tanítóképző-intézeti tanárnak a helyesírás tanítási eredményének vizsgálásáról írott munkáját. Jól ismerem a szerzőnek Helyesírási Gyakorlatok című füzeteit s azok használata könnyebbé, eredményesebbé tette a helyesírás tanításomat. Most is arra gondoltam, hogy ha csak ebből az egy tárgyból * Újabban ez is megváltozott.. (Szerk.)
