Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 2. szám - Műhelyünkből
40 Pál lev. Gal. 1, 7. vagy: Pál Tim. 1, 5—6. Bűnbocsátó cédulák: Pál Róm. 3. r. 24. és 30. A hitjavítók önfeláldozása: „És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában”. Máté 10, 28. Luther életét, munkáit a következő igék világosítják és magyarázzák: Pál Róm. 1, 16—17., I. Kor. 9, 23., Filippi 3, 14., János 1. lev. 5, 4. stb. A magyar reformáció nagy alakjait is az ige fényében állítsuk tanulóink elé. Dévai Bíró M., Szilveszter J., Sztáray M., Heltai G., Bornemissza P. stb. reformációi munkáihoz a következő igéket alkalmazhatjuk: Máté 23, 24., Ap. csel. 5, 29., Ap. csel. 12, 5. és Luk. 12, 11., Péter 1. lev. 5, 7. stb. Néha egész történetet állíthatunk párhuzamba a bibliából a tanított egyháztörténeti eseménnyel. Pl. Bocskai harcát Gedeonéhoz hasonlítjuk. Gedeon szerénységét, a harcosok csekély számát és a küzdelmek a bibliáért, a hitért Bocskai küzdelmére is alkalmazhatjuk. Bethlen G., I. Rákóczi Gy. igevédő harcához az 56. Zsolt. 5., 107. Zsolt. 13. megfelelő. Az egyházszervezeti, gyülekezeti élet kérdéseit is fényszóróként világítja meg az ige szava Tit. 1, 5., Péter 1. lev. 5. r. 1—2 versében, a külmissziót az Ap. csel. 28, 28., a nőegyletek stb. szeretet- munkáját az Ap. csel. 9, 36. versében. Előfordul az is, hogy a bibliai történet tanítása során utalhatunk egy egyháztörténeti eseményre. így Mózes megőrzésénél Luther wormsi útjára, Dávid és Góliát harcánál a vallásháborúkra stb. Különösen az osztatlan iskolák alsóbb osztályainak bibliai történet tanításában kapcsolódhatunk bele esetenként a felsőbb osztályok tanulói. Ha nem is tudtam rámutatni mindenre, amit a bibliából az egyháztörténetben alkalmazhatunk, a biblia nélkülözhetetlenségét az egyháztörténet tanításánál igyekeztem igazolni, főképpen a gyakorlati tanítást tartva szem előtt. A 350 éves magyar biblia hajdan Istent rejtő égő csipkebokor volt elődeinknek. Hiába tagadnók, titkolnánk, ma nem az. Mindent meg kell tennünk, hogy újra hit és üdvösség forrása, élet és ítélet könyve legyen egyházunkban. Ehhez egyik út az iskolán vezet s ott egyháztörténettanításunkban is szemléltethetjük mi volt őseinknek a biblia s mivé kell lennie számunkra is. Ma, amikor az egyén az „én” érdekeinek szolgálatát a nevelésben is a közösség — nemzeti és vallásos közösség — szolgálatára való nevelés váltja föl, meg kell látnunk, hogy a biblia nélkülöz- hetővé tesz minden törvénykönyvet s kicsik és nagyok, erősek és gyengék számára csak útmutatásai alapján lehet felépiteni a hirdetett új világot. Legyen hát a biblia egyetlen kinccsé, szenteljük meg vele magunk és mások életét és hogy az is megszenteljen minket üljünk le a kegyelem- és üdvösségszerző Jézus lábaihoz, mondván: „Uram, kihez mennék, örök élet beszéde van Tenálad”.
