Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Műhelyünkből
82 ismeretes hűséggel fogunk tovább dolgozni, mintha mi sem történt volna. Illetékes hatóságainkhoz azonban volna egy szerény, tisztelet- teljes kérésünk. Ne hagyjanak bennünket cserben és támogassanak továbbra is minden szent törekvésünkben! Ne hozzanak olyan rendelkezéseket, amelyekek végrehajtása során éles ellentétbe kerülhetünk azokkal, akikkel karöltve kellene dolgoznunk a szebb magyar jövendőn. Teremtsenek végre egységes és végleges rendet iskoláinkban, de ne máról holnapra valót, hanem maradandót. Ha magyar akar lenni a tanítási nyelv, akkor legyen az és maradjon az, hogy ehhez szabhassuk célkitűzéseinket és munkánkat. Ha más akar lenni, ám legyen, mi majd ott is megtaláljuk azt a járható útat, mely növendékeinket a magyar lelkiség soha ki nem apadó kristálytiszta, magyar életet adó forrásához elvezeti. Csak legyen már rend és lelki megnyugvás, hogy nyugodt légkörben eredményesen dolgozhassunk! MŰHCLYÜNKBŐL E rovat kéziratai Kuszák István, Sopron, evangélikus tanítóképző címre küldendők. A Biblia az iskola munkájában. Irta: Rozsondai Károly. (Folytatás.) Egy szemléltető példát vegyünk a nevelés területéről. Mindennapos dolog, hogy a gyermek valamit hibázik, elmulaszt, vétkezik. A nevelő ilyen esetben a gyermeket vétke tudatára, tettének helytelenségére akarja eszméltetni s ezen keresztül a megbánáshoz, megjavuláshoz igyekszik vezetni. Ne azt mondjuk az ilyen alkalommal a gyermeknek, hogy mi haragszunk rá, mert velünk történt méltánytalanság, hogy mi fenyítjük őt ezért, hanem nevelő szavainkkal figyelmeztessük a gyermeket Isten haragjára és szomorúságára. Ne mi érettünk legyen jó, hanem az Istenért, mert mi Isten nevében intjük s őhozzá vezetjük. Jöjjön rá a gyermek: „egyedül Te ellened vétettem, Uram“. Milyen más ez, mintha a tanító egyéni állásfoglalásának, önkényének, esetleg szeszélyének vagy — ami nem tartozik a lehetetlenségek közé — éppen bosszújának tartja a gyermek a korholást és fenyítést. így kell élnünk és éreztetnünk, hogy a tanító és gyermek, mi mindnyájan, gyarló, múlandó emberek egyaránt az örökkévaló Istentől függenek s mint mindenható, szerető mennyei atyjukra tekintenek. El tehát a nevelésben az embertől Isten felé! Az emberi alap folyton ingadozó! Ne építsünk arra! Sokat tárgyalt kérdés a „modern pedagógiában” a tanító és a tanuló viszonyának kérdése. Az előbbiekből megadható az evangélikus tanító számára egyedül lehetséges felelet erre a kérdésre is. A gyermek Jézus tulajdona, amint erről a biblia bizonyságot tesz: