Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Garai József: A gyermekhibák újabb magyarázata
76 gyermekhibákat is. Már a hibák felsorolása is igen érdekes fényt vet felfogásukra. Azt mondják, hogy „van a lelki elhajlásoknak néhány olyan csoportja, mely csoportok nem tartoznak szorosan az idegesség birodalmába, mégis leginkább erről az oldalról közelíthetők meg... Ilyen csoportok: a szenvedélyek rabjai, kábítószerek élvezői, a züllött életmódot folytatók, a különböző hibákban szenvedő gyermekek, a bűntevők, az öngyilkosok, végül az elmebajosok egy része”.4) Későbbi fejtegetéseikből az is kitűnik, hogy a gyermekhibákat tágabb értelemben véve nem számítják a betegségek közé, mégis azokkal együtt nmlítik, kezelésükben pedig hasonló módon járnak el. A gyermekhibák közös individuálpszichológiai magyarázata: ismerni kell a nevelőnek a cselekvések célját, tudnia kell, hogy a hiba feltűnésével, jelentkezésével mi a célja a gyermeknek. Nem az okot kell keresni és megszüntetni, hanem a célt kell kutatni. Wexberg, ki a gyermekhibákkal részletesen foglalkozott individuálpszichológiai szempontból,5 *) azt állapította meg, hogy a gyermekhibák t. képen neurózisok. Tartós, fixált lelki sajátságokról van itt szó, amelyek nem múlnak el gyorsan, mint egyéb, sokszor igen egyszerű tünetek. Megállapításai szerint „a gyermekhibák az ideges jellem eszközei, fegyverei, műfogásai, melyekkel eléri, hogy veszedelemben lévő önértékelését, fölényét megmentse vagy visszaszerezze”.“) Ebből következik az is, hogy akkor lépnek fel, amikor a gyermek nehéznek tűnő feladat előtt áll. Wexberg a hibák közül első helyen a félelmet említi, melynek szerinte a vegetatív idegrendszer a hatószerve. Az individuálpszichológiai felfogás szerint a félelem célszerű, „sokszor életmentő lelki működés, mely a veszedelmekkel szemben óvatosságra, védekezésre vagy menekülésre tanít”.7) Mivel pedig a kisgyermek gyenge, gyámoltalan, azért nála a félelem igen célszerű és szükséges is. Normális fejlődés mellett a félelem később mindinkább ritkábban fordul elő. A kisgyermek félelmi jelenségeit az amerikaiak alaposan kivizsgálták.8) Már Rousseau ajánl módot a kiküszöbölésére: a gyermeknek csúnya, ijesztő állatokat kell mutatni. Ha a gyermeket kényeztetik, akkor csak természetes, hogy a félelme növekszik, szorongássá válik gyakran, amelynek jellemző sajátsága, hogy akkor is jelentkezik, ha semmiféle veszedelem nem fenyegeti a gyermeket (egyedüllét a szobában). A gyermek gyenge, de minden vágya az, hogy nagy és erős lehessen. Ezt pedig csakis szülei mellett találja meg, ha minél jobban magához láncolja őket és erre igen jó eszköz az átcélosított félelem. Hamar rájön arra, hogy nem szükséges a félelmet biztonságérzete érdekében használni, sokkal jobb, ha a felnőttek fölött való uralkodásra használja. Ezért találóan jellemzi az individuál- pszichológia a félős gyermeket, mikor azt mondja, hogy az ilyen gyermek nem az önállósulás felé halad, hanem t. képpen, örökké 4) Máday: Individuálpszichológia. 121. 1. 5) Wexberg: Die Angst als Kernproblem d. Neurosen. Deutsche Zeitschr. f. Nervenheilk. 1925. «) Unit. 123. 1. 7) U. O. 64. 1. 8) L, Watson erre vonatkozó kísérleteit a tengerrel, csúnya állatokkal.
