Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 11. szám - Kántori rovat

290

KÁNTORI ROVAT*'

Visszhangok.

Amint ismeretes, augusztus második felében néhány lelkes és buzgó kántor összegyűlt a fővárosban és továbbképző tanfolyamon vett részt. A tanfolyam befejezése után a legtöbbjük eleget tett annak a felszólításnak, hogy a tanfolyammal kapcsolatos észrevételeit juttassa el Peskó Zoltán tanárhoz, a tanfolyam szervezőjéhez és vezetőjéhez. Ügy gondolom, hogy ezeknek az írásoknak több részlete mindnyájunk érdeklődésére tarthat számot. Ezért Peskó Zoltán engedélyével néhány részletet közlök az alábbiakban.

„.. . örömmel kaptam az alkalmon és azonnal jelentkeztem, habár sem az egyházam, sem egyesek nem nyújtottak anyagi segítséget. Szeretem az egyházamat és szeretem a zenét, így minden áldozatra kész voltam.”

„Gyülekezeteinkben az egyházi éneklés terén általában nagy fejetlenség uralkodik. Helyenkint már a liturgikus istentisztelet rendjét és énekeit is megváltoztatják. Szükség volna minél több ilyen tanfolyamra, ahol elsősorban egységes vezetésre tanítanák a kántorokat.”

„Egészen más szemmel nézem és látom a saját gyülekezeti orgonámat, mióta a Rieger-orgonagyárat megtekintettük és amióta megismertük a fasori, deáktéri, az óbudai és a kelenföldi evangélikus gyülekezeti orgonákat. Elérhetetlen vágy ébredt szívemben egy, ha nem is az óbudai orgona, hanem egy tökéletes, kétmanuálos kis orgona után, amelyen élvezet lenne Istent dicsérni és a gyülekezetei szolgálni.”

„A zeneelmélet és összhangzattan a zenei és énektani tudás alapja, ábécéje. Még mi is, akik a képzőben hozzáértő szaktanártól nyertük zeneelméleti és összhangzattani tudásunkat, sokat felejtettünk. Igv nagyon is ránk fértek Sulyok Imre tanár úr szakszerű előadásai.”

„Én állami intézetben nevelkedtem. Ott zeneelméletből és összhangzattanból vajmi keveset tanultunk. Evangélikus orgona- irodalomról, egyházi zenéről nem hallottunk. Hiszen az orgonálást nekünk, protestánsoknak, ott senki be nem mutatta. Így mmdenki a saját erejére volt bízva.”

„Régóta látom azt a fejetlenséget, ami az egyházi muzsika terén kántorainknál tapasztalható. A baj okát keresve, két hibát láttam: tudatlanság (megfelelő képzettség hiánya) és ízléstelenség (sok kántorunk nem jutott tovább a cigány és jazz műveltségénél).”

„Az első meglepetésem a kevés jelentkező volt. De örültem, hogv a munka ettől függetlenül lelkesedéssel és ennek megfelelő eredménnyel folyt. Meg vagyok győződve, hogy sokan nem az érdektelenség, hanem az elbizakodottság miatt maradtak távol, azt gondolván, hogy nékik egy ilyen tanfolyam már nem sokat, vagy semmit se nyújt.”

* E rovat kéziratai dr. Gárdonyi Zoltán tanár új címére (Budapest, IX., üllői-út 121. sz.) küldendők.