Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Kántori rovat
291 „Tapasztalataim meggyőztek abban a feltevésemben, hogy kántorképzésünk hiányait csak továbbképző nyári tanfolyamokon lehet pótolni. A képzők új nevelésű kántorai csak évtizedek elmúltával foglalhatják el a megfelelő őrhelyeket. A felsőbb képesítés ismét csak néhány embert termelhet. Maradt tehát a továbbképzés fontossága.” „Nekem mindennél többet mondott az a kijelentésed, hogy ha ketten lesznek, akkor is megtartod a tanfolyamot. Ez a teljes bizonysága annak, hogy jelen pillanatban senki sem érez nagyobb felelősséget az evangélikus egyházi muzsika jobbátétele iránt, mint Te. Hidd el, mindnyájunknak, akik ott voltunk, ez imponált a legjobban. Mi ezt a törődést az első pillanatban megéreztük és ez gyújtotta meg bennünk irántad a legnagyobb tiszteletet, a megbecsülés és együttérzés soha el nem alvó tüzét. Mert meg vagyok győződve, hogy az a tíz ember, akivel kilenc napon át fáradságot nem ismerve, majdnem éjt nappallá téve foglalkoztál, soha nem tudja elfelejteni a tanfolyamnak egy percét sem.” „Kétféle preludiumgyűjtemény volt a kezemben. Egy, amelyiknek értéke ugyan nem sok volt, de le tudtam játszani, mert könnyű módon volt feldolgozva; a másik értékes volt, de ahhoz úgy fogtam hozzá, hogy ha nem ment: félreraktam, mert hiányzott a megfelelő technikai tudásom és a téma megkereséséhez való hozzáértésem. Ma — hála Istennek — már másképen fogom fel ezen a téren a dolgomat. Ezt köszönhetem a tanfolyam vezetőinek.” „Igen szeretném, ha a jövőben meg lehetne oldani, hogy az istentiszteletek énekeit egy hónapra előre meg lehetne kapni. így alkalmunk lenne ahhoz megfelelő preludmmot kikeresni és azt az istentiszteletekre megtanulni. Mert az eddigi rendszer az, hogy akkor reggel választja ki a lelkész az éneket, amikor megkezdődik az istentisztelet. A lelkész lélekkel készül a prédikációjára, így mi is lélekkel állíthatnánk össze a megfelelő zenét.” „A . . . -i állami tanítóképzőben végeztem. Ott nyertem kántorképesítést is. Képzőben kapott tudásom nagyon gyenge volt. Ezt éreztem. Tanulni vágytam.” „A tanfolyamon ébredtem arra, hogy a kántornak készülni kell pontosan, mint a lelkésznek. Bevallom, tizenhárom év óta vagyok kántor, de a készülés gondolatát nem így láttam, nrnt most látom, hogy lelkileg is kell készülni.” „A rögtönzésről fogalmam se volt. Megvetettem, aki úgy hasból játszik. Pedig milyen fontos itt is a lelki felkészültség.” „A tanfolyam gazdag útmutatást nyújtott az otthoni továbbképzésre. Betekintést nyertem az igazi evangéliumi zene birodalmába, innen merítve igyekszem én is a templomi orgonolásommal az Isten dicsőségét hirdetni. Szeretném, ha ez a tanfolyam nemcsak mint emlék maradna közöttünk, hanem állandó összekötő kapocs lenne evangélikus kántoraink között. Jó volna, ha a jövő nyáron hosszabb időre jönnénk össze, hogy több időnk lenne a hallottaknak a gyakorlatban való megvalósítására.” „Mi, akik nagyobbrészben falvakban működünk, teljesen magunkra vagyunk hagyatva, bizony-bizony könnyen elparlagiaso-
