Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Dr. Garai József: Imre Sándor negyven éve
271 roknak, igen sokat kell foglalkoznunk a mi magyar, sajátos nevelési kérdéseinkkel. Ezt nekünk kell megoldanunk, mert ezt más nemzettől nem várhatjuk. Elsősorban nagy magyar kultúrpolitikusainkkal foglalkozik és eközben jön arra a megállapításra, hogy a nemzeti nevelés mikéntje sokkal jobban megtalálható a neveléssel nem tudományos szempontok szerint foglalkozó kultúrpolitikusainknál, mint a neveléstudomány tudományos művelőinél. Így alakul azután szemléletmódja oly irányban, hogy az élet minden jelenségét a nevelés szemszögéből nézi. Ezen elv igen termékenyítőleg változtatta meg egész köznevelésünk irányát. A közgondolkodásnak általános nevelői gondolkodássá való átalakulásában Imre Sándor vezetőegyéniségének igen nagy szerep jutott. 1. Felfogásának középponti gondolata a nemzet szükségletének az egyén elé való helyezéséből kialakult nemzetnevelés. E középponti gondolatnak teljesen megfelel a közölt definíció is, mint azt már korábban kimutattuk.7 De e gondolat jegyében vizsgálja már Széchenyi nevelői munkásságát is. A nemzetnevelés szavának tartalmat tulajdonképpen ő adott. Később is megmarad azon az elvi állásponton, amelyet „Gróf Széchenyi István nézetei a nevelésről” c. művében így fejez ki: „Ezek szerint a nevelés Széchenyi értelmében nemzetnevelés, a nemzetnek az emberiség körében van külön, nagy hivatása; az egyes gyenge, a nemzet erős, határozottan mehet előre. Az egyes a nemzet tagja, ez hat rá, ennek a célja határozza meg emberi célja felé az utat s így határozottan, a neki rendelt környezetben látjuk az egyest, ha a nemzet testében nézzük. A nemzet elég tág fogalom arra, hogy az egyes számára az emberiséget jelenthesse, másfelől elég határozott, hogy körvonalai teljesen szét ne folyjanak.”8 Széchenyi gondolatai vezették, hogy ily megállapításhoz jusson: „Azt a valóságot, hogy a nevelés a nemzet köréhen folyik és arra hat, egybe kell foglalnunk azzal a szükséglettel, hogy a nevelést minden részletében nemzeti tudatosság vezesse. Ezt a valóságot és ezt a követelményt foglalja magában a nemzet- nevelés szava.”9 Nemzetnevelői gondolatait a magyar köznevelés megreformálására, a jelen állapotokra való alkalmazásra is fel akarta használni, mikor azt írta, hogy ,,a közoktatás különböző fokairól szóló törvények és rendeletek helyett köznevelési törvény készüljön.” Majd „a köznevelési törvény megalkotásában két gondolat adja meg az irányt: A) a nemzetnevelés mindenkinek a nevelése, B) a nevelés a fejlődés szolgálatában áll.”10 A nevelést mindig köznevelésnek, mint a közösség szükségletéből fakadó ténykedést ismerte el, amelynek segítségével a nemzeti egység gondolata tényleg valóra válhat.11 Ezért vizsgálja az iskola helyét a köznevelés szervezetében. Megállapítja, hogy az iskolát tudatossága és tervszerűsége képessé teszi arra, hogy „a másféle forrásból eredő nevelőhatásokat egy mederbe terelje.”12 Csakis így lehet az iskola a köznevelés központi szerve. „Feladatát csak ezen a helyen, a középen állva tudja betölteni, ezt a helyet kell tehát elfoglalnia minden egyes intézetnek a saját növendékei nevelésében és valamennyi iskolának együttvéve a nemzet belső alakításában.”18
