Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Dr. Garai József: Imre Sándor negyven éve
272 Ma a nemzetnevelés szavát sokszor használják, az már átment a köztudatba. Mégis nem egyöntetű annak használata. A zavarok elkerülése végett is szükséges, hogy Imre Sándor eredeti értelmezésének megfelelően használjuk e szót. Különösen ma, amikor a nemzetiségi kérdések ismét sokasodnak és azok helyes megoldására is gondolnunk kell. 3. A személyiség elve. Mint Schneller István tanítványa folytatja a személyiség kérdésének vizsgálását.14 Az egyén fejlődésének három nagy szakaszát különbözteti meg.15 Az első szakaszban kialakul az ember egyénisége, „azaz teljesen megállapodnak a másoktól megkülönböztető vonásai.” A második szakaszban kialakul a jellem, „a magatartásnak, a cselekvés irányának határozottsága.” A folyamat, harmadik szakasza a jellem fokozatos tisztulását foglalja magában. Ekkor fejlődik ki a személyiség, amely „szociálissá vált egyén, aki nem csupán önmagában nézi önmagát, hanem a közösségben; nemcsak azt tudja, hogy kénytelen-kelletlen közösségbe tartozik, hanem már az is tudatossá vált benne, hogy ő a közösségnek sajátos értékű tagja és ennek megfelelően él.” Bár a személyiség fogalma nagy mesterétől, Schnellertől való, mégis sem annak pontos fogalma, sem a személyiség fejlődésének útja nem egyezik meg teljesen a magyar nevelésügy ezen két kiváló képviselőjénél. Nála az elmondott fejlődési fokok figyelembevételével a nevelésnek az egyéni és közösségi célja teljes egységgé válik. Az egyéni és közösségi nevelés között sokszor hangoztatott ellentét, nem ellentét. A nemzetnevelés és a személyiség elve egymást teljesen kiegészítik. Éppen ez az összhang teszi lehetővé és érthetővé, hogy Imre Sándor a személyiség elvét keresi Széchenyi munkásságában is. 4. Schneller és Imre Sándor munkásságának összehasonlításából következik utóbbi rendszerének reális jellege. Schneller elmélete ideális, Imre Sándoré a gyakorlatban is jól alkalmazható, reális jellegű. Dér értelmezése szerint Imre Sándor „A Schneller által adott alapelveken olyan új rendszert épített fel, amely a személyiség pedagógiájának nemcsak elvi hirdetése, nem .pedagógiai elvi küzdelem többé, hanem az új nevelés megvalósításra érdemes, értékes rendszere.”16 Nem szabad azonban Imre Sándor munkásságát úgy értelmeznünk, mintha az Schneller rendszerének realizálásából állna. Imre Sándor igen nagy gonddal műveli a neveléstudománynak a gyakorlati élettel közvetlen kapcsolatban álló területeit. Már maga az a tény, hogy a magyar nevelés feladatait tartja elsősorban megoldandó kérdésnek, mutatja felfogása reális voltát. Reális felfogását, bizonyítja „A világháború” c. 1917-ben a Magyar Paedagógiai Társaság (melynek folyóiratát, A Magyar Paedagógiát, 1913—19-ig szerkesztette) megbízásából szerkesztett munka is, valamint az a körülmény is, hogy nemzetét jelenleg is olyan helyen szolgálja, ahol az legszükségesebbnek látszott: a gazdasági nevelés és a gazdasági iskolák tanárképzésének vezetésében. Megemlítjük végül, hogy Imre Sándor azok közé tartozik, akik a köznevelés érdekében, amikor arra csak szükség volt, bíráló szavát mindig hallatta. Ez azonban természetes is mindazok leiké-
