Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Dr. Garai József: Imre Sándor negyven éve
270 bizonyítja az is, hogy a neveléstudomány újabb eredményei rendszerébe könnyen beilleszthetők. Nézzük meg „Név eléstan”-át,1 akkor látni fogjuk önálló gondolkodását. E műből látszik egyszersmind az is, hogy a fogalmi alapok teljes tisztázására törekszik Ebben mesteréhez, Schneller Istvánhoz hasonlít. (Ki pl. a személyiség szavának pontos nyelvi elemzésével a legrészletesebben foglalkozván, ily módon is igyekszik a személyiség fogalmának megközelítésére.) Imre Sándor előbb említett munkájának alcíme megmondja, mit akart szerzője a művel: az iskolai nevelés munkájába bevezetést akart adni. Érzi azonban azt is, hogy ez a fogalmi alapok teljes tisztázása mellett lehetséges csak. Erre szenteli művének első részét. (A nevelés és a neveléstudomány), ahol a nevelés fogalmi tisztázása után a nevelői gondolkodás, neveléstudomány, neveléstan, majd a nevelés célja és faladatai, a nevelés eszközei, a nevelés korlátái és sikerének feltételei és a nevelés szervezete címek alatt elvi és fogalmi alapokat tisztáz és csak azután tér rá az iskola, majd az iskolai nevelés tárgyalására. Logikus tárgyalásmenetét bizonyítják művének azon lapjai is, ahol „Az iskolai munka mivolta, kialakulása, feladatai” c. fejezetben a szó értelmét (iskola), majd fogalmát vizsgálja a legalaposabban és csak azután tér át a részletkérdések tárgyalására. Megtalálható nála nevelés fogalmának részletes elemzése. Minden körülményre kiterjedő definíciójában így adja a nevelés fogalmát: „a nevelés a közösség életéből fakadó, s arra ható, az egyén kifejlődését tudatosan elősegítő, huzamos ideig tartó szellemi tevékenység, mellyel a fejlettség magasabb fokán lévők céltudatosan és tervszerűen alakítják a kevésbbé fejletteket, amíg az alakítást az önállóság ki nem zárja.”2 Bár e művének előszavában maga is írja, hogy e műve „nem teljes neveléstan” és bár az iskolánkívüli nevelés kérdéseit nem adja itt, mégis a rendszeresség, a logikus menet épúgy jellemzik ezt a művét is, mint akármelyiket. Minden bizonnyal nem volt könnyű dolog pl. Széchenyinek, a nevelésről vallott, műveiben elszórt felfogását úgy rendezni, mint azt Imre Sándor tette.3 Itt is meglátszik a rendszeressége, széles látóköre és az a nevelői gondolata, amely később is annyira jellemzi munkáit. (Nemzetnevelés és a személyiség elve.) Egyik középponti nevelési elvének kialakulására, illetőleg a nemzetnevelés elvének felfogására, miként írja, éppen Széchenyi gondolata vezette el.4 Nagy érdeklődéssel és szeretettel foglalkozik a magyar kiváló elmélkedőkkel és gyakorlati nevelőkkel. A magyar neveléstörténelemből szerzett magántanári képesítést 1905-ben Kolozsvárott, 1911-ben pedig Budapesten. Mindig úgy van nemzetünk nagyjai- val, mint azt Apáczai Cseri Jánosról mondotta: „Megilletődve veszem ajkamra Apáczai Cseri János nevét.”5 Megilletődött lélekkel és nagy buzgalommal foglalkozik továbbá Maróthyval, Széchenyi Istvánnal, Wesselényi Miklóssal, Eötvös Józseffel, stb. Kiváló és mostan különösen időszerű művében nagyon találóan jellemzi Széchenyi munkásságát, amikor azt írja: „Széchenyi munkája a szó szoros értelmében a nemzet nevelése volt.”8 És nekünk, magya-
