Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - A kabinetiroda válasza országos egyesületünk üdvözlő táviratára - Somogyi B.: Megértő szellem az írásbeli munka elbirálásában
2 vényben maradó munkát végeztek. Alig másfél évtized megmutatta, hogy hibák is csúsztak az eredeti, jószándékű elgondolásokba, azért szüntette meg egy intézkedés a III I ^■ o. természetrajz- gazdaságtan-háztartástan külön tantárgyát és osztotta be a maga helyére az anyag fontosabb és gyakorlati részét: a beszéd- és értelemgyakorlat körébe. A szakszerűség elvének érvényesülését látom e módosításban. Azután mást is látok benne. Valami helyes irányelv nyilatkozik meg abban, hogy a gyakorlat követelményeit is figyelembe kell venni s nem veszít az ügy, hanem csak nyer vele, ha a felsőbb hatósági intézkedések lépést tartanak az élettel. Azután nagyon biztató jel az, hogy nem hagyták figyelmen kívül az oktatószemélyzet elvi álláspontját s a gyakorlati téren tapasztalt megfigyeléseinek előterjesztését. Hasonló elveket látok érvényesülni abban az intézkedésben, amely legutóbb a tanmenetek és óravázlatok készítésének szabályozása tárgyában jelent meg. Igazoltnak látom lapunknak e tekintetben ezelőtt öt esztendővel elfoglalt álláspontját. Akkor több cikkben rámutattunk különösen az óravázlatok kérdésének eltúlzott fontosságára s arra, hogy nem helyes a túlterhelt tanítót, különösen idősebb s hosszabb gyakorlattal rendelkező oktatókat állandó napi írásbeli munkával még jobban, erején felül túlterhelni s olyan feladatot kívánni tőle, amelyet munkabeosztásának sokoldalúsága miatt már fizikai idő hiányában sem tud teljesíteni. Sokat hallottunk egyes felügyeleti szervek e tekintetben elfoglalt túlzó álláspontjáról. Talán nem is az illető ellenőrzők voltak a hibásak, hanem maga az utasítás alapfelfogásában volt túlzás. Egyesek azután betűszerint értelmezték sőt még azt is belemagyarázták, ami nem is volt benne. Akadtak olyanok, akik megkívánták, hogy a tanító jegyezze fel, melyik vezérkönyv hányadik lapjából vette vázlatának egyes tételeit. Talán az Utasítás 9. §-ának második bekezdése első mondata vezette az ilyen hibás felfogásra az ellenőrzőket, amely ma már meghaladott álláspont, mert azt mondja: ,,Az előkészületnek írásban való megrögzítése biztosítja egyedül, hogy a tanító nem készületlenül megy tantermébe“. Ma már az új rendelkezés megállapítja, hogy az felőkészülés nem azonos az óravázlattal. Azért ítéletet és bírálatot csak a valóságos nevelő- és oktatómunka alapján lehet mondani, nem pedig az óravázlat szerint. Hasonló helyes és új szellem mutatkozik meg a tanmenetek kérdésében is, amikor kimondja az új rendelkezés, hogy aprólékos és felesleges zaklatásokra alkalmat nyújtó, túlzott részletezéseket megkívánni tilos. Pedig itt is sokan abban látták a célt, hogy minden egyes egység vázlatszerűen részletesen kerüljön a tanmenetbe. A legbonyodalmasabb nyomtatványok tervezésével akartak nagyot alkotni s közben nem gondoltak arra, hogy milyen felesleges munkával terhelik a tanítóságot. , . a Pedagógusok helyesen gondoltak el, azt elrontották a peaagógiai bürokraták. Nagy elégtétel az új esztendő küszöbénél az a multbatekintő megállapítás, hogy a bürokratizmus háttérbe szó-
