Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Lehoczky Egyed: Az egyházismertetés tárgya a népiskolában
3 rult s győzött a józan pedagógiai felfogás, a szakszerűség és a gyakorlat elve. A betű öl, a lélek az, ami megelevenít. Megnyugvás és bizalom száll lelkűnkbe, amikor ezt az elvet látjuk felsőbb részről érvényesülni. Zálogát látjuk annak, hogy más kérdésekben, a népoktatás számos gyakorlati kérdésében is hasonló irány alakul ki a jövőben s biztosítja a neveiőoktató munka zavartalan menetét, ma- gasabbrendűségét és áldásos gyümölcseit. Somogyi B. Az egyházismertetés tárgya a népiskolában. Irta: Lehoczky Egyed tanítóképzőintézeti tanár. Az 1937-iki népiskolai vallástanítási terv a népiskola felső fokozata (VII—Vili. oszt.) számára a következő vallástanítási tárgyakat jelölte ki: egyházismertetés, bibliaismertetés, hit- és erkölcstan és egyházi énekek. Amint ebből a felsorolásból is látjuk, a felső fokozaton már háttérbe szorulnak a történeti anyagok és a főszerepet nagyon helyesen a biblikus és hitvallási természetű tárgyak viszik. Ezek között figyelmünket különösen felkeltheti az „egyházismertetés“ tárgya, mely az 1910. népiskolai vallástanítási tervben nem fordult elő, tehát legalább részben új tárgynak tekinthető. A vallástanítási tárgyak sorába való beiktatása valószínűleg annak a fokozott értékelésnek a következménye, melyet a keresztyén hitéletben ma az egyháznak tulajdonítunk. E szerint az egyház lényegében Istentől rendelt üdvintézmény, benne a megváltás műve mintegy a maga „befejezett teljességére“ jut el. Az egyházban Isten szól, Isten üzen igéje útján a gyülekezetnek. Az egyházban a Szentlélek végzi a maga titokzatos, felfoghatatlan és Istenhez vezető munkáját (újjászületés, megszentelődés). Mind a kettő tehát: az ige (tanúskodás a Jézus Krisztusban történt isteni kinyiltkoztatásról) és a Jézus Krisztusban való hitre eljutás, Istennek a csodája és kegyelmi ajándéka. Az egyháznak fő kötelessége, hogy Istennek a szavát, az üzenetét meghallja és hirdesse. Evangélikus egyházunk ezt a szolgálatát, Istentől nyert hivatását részint az ige tiszta hirdetésével, részint a szentségek helyes kiszolgáltatásával teljesíti (Ágostai Hitvallás 7. cikk). A keresztyénnek tehát, hogy részese lehessen az üdvösségnek, az egyházban kell lennie, hallgatnia kell Isten igéjét, élnie kell a szentségekkel stb. Egyház nélkül a keresztyént az a veszély fenyegeti, hogy elszakad Isten igéjétől, hogy hite elsorvad és letér a keresztyén élet helyes útjáról... Ehhez a hitelvi okhoz csatlakozik a másik, inkább a gyakorlati vallási ok. Hogyan kívánhatjuk, hogy gyermekeink lelkében tisztelet, szeretet és megbecsülés ébredjen az egyház iránt, ha nem ismerik eléggé annak hivatását, működését és szolgálatát? Hogyan szánják rá magukat tanulóink az egyházért való munkára, hűségre és áldozat- készségre, ha abban csak egy történeti, bár tiszteletreméltó nagyságot látnak, nem pedig Istennek az üdvintézményét, mely a Szentlélek által őket is hívja, megvilágosítja és megszenteli?
