Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
206 A tanítószövetségek, Országos Tanítóegyesületek külügyi osztályának felállítása. A Magyar Tanítók Művészköre, a Tanítóírók és Költők Bokrétája a külföldi nagynevű tanítóírók és költők anthológiáját szándékozik kiadni. Ezzel kapcsolatosan számos nehézség merült fel. A Bokréta szerkesztőinek kellett kutatni külföldi testvéreink, szövetségek címei után. Szomorú szívvel láttuk, hogy teljesen hiányzik a magyar tanítószövetségek külföldi kapcsolatainak kiépítése. Ez a tény mutatta meg, hogy igenis szükség van a magyar tanítószövetségek, Országos Tanítóegyesületek külügyi osztályának, szemináriumának megszervezésére. E szervnek feladata lehetne a különböző, de főképen a baráti és rokonállamok tanítószövetségeivel való érintkezés, barátkozás, ismerkedés fenntartására. Hogy mit jelentene a különböző nemzetek tanítóinak összemelegedése, azt talán nem is szükséges részletezni, s csak annyit jegvz.ek meg, hogy a legkomolyabb lépés lenne a nemzetek kölcsönös megismerésén alapuló tartós barátság megszilárdításában. Egészen másként tanítana az a tanító, aki Német-, Olasz-, Finn- stb. országokban járt. Német-, Olasz-, Finnországról és népéről, mint aki könyvekből sajátított el bizonyos ismeretet. Vagy egészen másként tanítana a tengerről, havasról stb. az a tanító, aki látta, mint az, aki még hazája fővárosáig sem jutott el. De a közvetlenül fel nem használható ismeretek is tágítanák látókörét, emelnék műveltségét, aminek csak a népoktatás, a nemzet látná hasznát, mert magas műveltségű tanítóság magas műveltségű nemzetet jelent! Tudjuk, hogy elsősorban hazánk területét kell megismerni, s ennek megoldását kell szorgalmaznunk ingyenes tanulmányi utak megszervezésével, de ezzel párhuzamosan meg kell valósítani külföldi kapcsolatainak kiépítését, cseretanulmányutak megszervezését is, mert ez a magyar nemzet európai hivatásához hozzátartozik. A külügyi osztály egyik elsőrendű feladata lenne e munka elvégzése. Erős a hitünk, hogy külföldi tudományos kapcsolataink kiépitője, mostani nagy kultuszminiszterünk támogatná a tanítóság ilyen irányú kezdeményezését, mert egészen világos, hogy nemcsak az egyetemi tanároknak van szükségük külföldi tájékozódásra, de a magyar tanítóknak is látni kellene, hogyan áll a népoktatás, a tanítóság ügye külföldön. Mit lehetne megvalósítani nálunk is, melyek pótlása lehetne legerősebb feladatunk. Ilyen összehasonlítás nagyon szép ösztönző hatással lehetne a szépet, jót mindig szívesen megvalósító tanítóságunkra. Ha az állam szükségesnek tartja a munkások, iparosok, leventék, diákok, egyetemi tanárok, orvosok, stb. külföldi tanulmányútját, akkor nem kell bizonyítani, hogy erre fokozottan szüksége van a néptanítónak, aki a maga élményeit száz és ezer embernek, de legtöbbször a nemzedékek egész sorának fogja átadni. — De a művelődni vágyó magyar tanító figyelemből is megérdemelné a jól végzett munka jutalmazását jelentő utazást, mert nehéz körülmények között is nagy lelkesedéssel végzi nemzetépítő munkáját. Egész bizonyos viszont az is, hogy fokozott lelkesedéssel és munkával hálálná meg egy-egy ilyen egész életre szóló lelki élményt.
