Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Benedek Vince: Szemközt a "nagy magyar álmodóval" egri otthonában
191 dikációit, idegen írók eredeti nyelvű könyveivel egyetemben. Itt-ott szembetűnik egy-egy trófea: koszorú, szalag, pálmaág, stb., amelyek az író érdemeiről beszélnek hangosan. Egyik sarokban ott áll a Dankó Pistától kapott cimbalom is, melyen a Pósa-asztaltársaság művész-cigánya: Lányi Géza mulattatta a házigazdát. A cimbalmot Gárdonyi maga is kultiválja, mert ő a zenének is nagy barátja volt. Ott állott egy pianinó is, fölötte Beethoven mellszobrával s ott hevert még vagy négy hegedű olasz hegedűépítő mesterektől. — A másik sarokban valóságos pípakirakat hívja fel a figyelmet, mely arról beszél, hogy a mester sokat füstöl, — aminthogy úgy is van. „Inkább pipával a pokolba, mint pipa nélkül a mennyországba” — szavakkal zengett apotheózist a pipáról. Egyik tajtékpipán Fadrusz János hírneves szobrászunk kezenyoma van. Kossuth-fejet akart a pipára vágni, de csak a portré vázolásáig jutott. A meghatottság bizonyos nemével vettük körül azt az asztalt, amelyen napvilágot láttak azok az ihletett lélekszülte prózák és poémák, amelyek örökké drága kincsei lesznek irodalmunknak. Ugyanazon asztalon megakadt szemünk egy rakás díszkötésű könyvön, amelyekről megtudtuk, hogy azok a mester egyik legremekebb történeti művének, ,,A láthatatlan ember”-nek akkor második kiadásban megjelent példányai. Azóta már az ötödik kiadás is elfogyott. Ez a nagy rakás díszkötésű könyv a Singer és Wolfner kiadócég által az író számára juttatott tiszteletpéldányok halmaza volt. E sorok írója abban a kiváló megtiszteltetésben részesült, hogy számára a regény egy díszpéldányát annak szerzője sajátkezűleg írt dedikációval elküldte Győrbe. A könyvet ereklyeként őrzöm s a címlapon olvasható dedi- kációt büszkén mutatom, mint a nagy író megtisztelő barátságának nagyon értékes zálogát. Hasonló nemes ízléssel van berendezve hálószobája is. A félhomályban valóságos szentélyben éreztük magunkat. Széles rézágya fölött ott lógott a Megváltó keresztje, melynek látása csak fokozta az illúziónkat. A feszület — mint megtudtuk — Olaszországból való, elefántcsontból készült műremek. Az egész portán felhalmozódott művészi kincsek már akkor készen állottak arra, hogy valamikor múzeummá tevődjenek össze. 'Ügy tudom, hogy a nagy író fia, dr. Gárdonyi József, tényleg múzeumúl is hagyta meg a lakosztályt, minden egyes darabot úgy hagyva, ahogy azok a dicső emlékű apa életében voltak elrendezve. A kedves fészek ízléses berendezésével, gyönyörű, fásított és parkírozott udvarával, érdekes fekvésével, elragadó panorámájával: egy igazi költői léleknek való lakhely, ahol a profán világ kaján tülekedése nem bántja az ideálokért hevülő lelket s így a környezet áhítatos csöndjében az író-ember zavartalanul áldozhat múzsájának. Helyet kínált házigazdánk azon a lócán is, amelyen, ha elfáradt az alkotás erőfeszítésében, pipaszó mellett pihenni szokott, hogy élvezze a csönd és magány hangtalan beszédét. Merengése közben kétségtelenül visszaszállt csapongó lelke abba a ködös múltba, amelynek gyászos emlékét hirdeti az a török-időbeli sudár őrtorony, mely a városka háztengeréből most is büszkén ugrik a magasba.
