Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 5. szám - Megjegyzések
117 jött szemem nem vesz észre többé semmit.” (Emil, 388. o.) Ha ráirányítjuk a gyermek figyelmét az őt környező világra, az beszédessé lesz számára. A beszédessé váló t ermészet pedig a legjobb mester a vallásos érzés felkeltésében és fejlesztésében.” Külön értéke a beszéd- és értelemgyakorlatoknál alkalmazott nevelő-oktatói eljárásnak az is, hogy nem elégszünk meg az ismeretek átszármaztatásával, hanem minden arra alkalmas tanítást igyekezünk gyü- mölcsöztetni. Ha tanításainkat az Isten Igéjére építjük, vagy a közvetített igazságokat az Igével igazoljuk és — ahol csak mód és alkalom kínálkozik arra — gyakoroltatjuk is a gyermeket a jó szokásokban s a keresztyén erényekben, akkor a beszéd- és értelmegyakorlatok tanítása kapcsán nagy lépést teszünk előre azon az úton, melyen az evangélikus egész emberek nevelését kell szolgálnunk. MEGJEGYZÉSEK Keltsük fel növendékeinkben a kegyelet érzését Irta: Benedek Vince. Magyar népünk közönyösségére és kegyelethiányára mutat, hogy temetőinek rendbentartására és ápolására nem fordít olyan gondot, amilyent elhunyt hozzátartozóik emléke megkívánna az élőktől. Akinek útja, falunjártában elvezetett a temető mellett (utalok a városon élőkre), abban bizonyosan lehangoló érzést keltett a nálunk tapasztalható halott-kultusz hiánya. Mert mit látunk vájjon falusi temetőinkben? . . . Egynéhány szeretettel gondozott sírt ha találunk is, de körülöttük nagy összevisszaságban, gazzal, ördögcérnával benőtt, besüppedt sírok nagyszámát, kidűlt-bedűlt, elkorhadt csonka fejfákat. Látunk síremlékes, kerítéssel ellátott sírokat is, melyek azonban annyira elhanyagoltak, hogy egyenesen megcsúfolják az élők kegyeletét. Vidéken jártamban, láttam olyan bekerítetten temetőt, amely szabad kirándulóhelye volt mindenféle tollas és tollatlan állatnak. Láttam virágos sír tetején facér kuvaszok enyel- gését, a csordáról hazatérőben csapatától elkalandozó beccéket, szilaj csikók versenyfutását a sírok közt és sírok tetején. A sírban nyugvóknak szinte teljes elfeledéséről beszélnek az ilyen temetők. Pedig hát lehetne ez máskép is, sőt kellene a kegyelet parancsa szerint, hogy máskép legyen. Csak annak átérzése kell hozzá, hogy a temető is a drága hazai föld egy darabja, melyet szeretteink porrészei külön is megszentelnek. Ha egyik-másik gyászolónak anyagi helyzete nem is engedi meg, hogy monumentális emlékkel jelölje meg hozzátartozója sírját, de annyit megtehet, hogy állandó gondozással elhárítsa magától a kegyeletlenség vádját. Kevés virágmaggal, virágpalántával, gyepezéssel, rózsabokor és szomorúfűz ültetésével is hódolhatnak a kegyeletnek olyanok, akiknek nem telik díszesebb síremlék állítására. Milyen szép látvány például, mikor egy szomorúfűz, vagy egy nyíló rózsabokor hajol a sírra, amelyek
