Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 5. szám - Dr. Garai József: A gyermekhibák újabb magyarázata

106

mindegyik foglalkozik ezen elv megindokolásával. így soknál ez az elv nem tudatos. A gyermehibák kezelésére vonatkozólag jelenti az egyéni bánásmódot. Nem lehet a hibák megszüntetésére egységes eljárást megadni. Mindig a cél és ok együttes feltárásából folyó egyéni kiküszöbölésről lehet csak szó.

b) Mint nevelők legyünk passzivok. Ne akarjuk a gyermeket mindenáron irányítani és vezetni, nevelni. A passzivitás legyen legjellemzőbb sajátsága a nevelőnek. Hogy ezt az individuálpszicho- lógia mennyire fontosnak tartja, mutatja az a körülmény is, hogy ezen elvet még a családi nevelés területére is alkalmazza és a jó anya típusa szerinte az ú. n. Montessor-anya, ki nem építi meg a gyermek helyett annak játékait, ki nem tesz meg helyette semmit sem, hanem előkészít mindent, a háttérben marad, vár és megfigyel.

c) Az előző elvvel függ össze a gyermek szabadságának és önállóságának biztosítása. E téren bizony az új iskolák egyike-másika túlzásba is esett. Nem zabolátlanságra kell itt gondolnunk, hanem a cselekvési szabadság biztosítására. Lássa a gyermek azt, hogy t. képpen mindent szabad, néhány dolog kivételével. A gyermek bátorsága is így növekszik. E felfogás nem mentes bizonyos fokú naturalizmustól sem. Máday jegyezte fel az alábbi esetet: „Egy pedagógusunk, midőn Angliában különböző iskolákat tekintett meg, egy kisdedóvót is megnézett. A gyermekek tornásztak s éppen a létrán mászkáltak fel és le. Az óvónő egy idő múlva magyar kollégáját kivitte a kertbe. A magyar pedagógus csodálkozott, hogy az óvónő a gyermekeket felügyelet nélkül hagyta tovább tornászni. „Nem fognak leesni a létráról?” •— kérdezte. Amaz nevetve felelte: ,,Ó, nem, azon már túlestek!”13) Az óvónő u. is erre már, természetes, hogy csakis kisebb esések esetében bizonyos alkalmat nyújtott a gyermekeknek. így azután fokozatosan óvatosakká váltak és később már nem kellett őket félteni. Az utcán való egyedül járásra és sok más egyéb önálló cselekedetek végrehajtására minél előbb meg kell tanítani a gyermekeket, hogy tőlünk, felnőttektől minél előbb függetleníthessük őket.

d) Iparkodjunk beleélni magunkat a gyermek leikébe. E célból természetes, hogy a nevelők első feladata: megismerni a gyermeki lelket. Ma már erre vonatkozólag is találunk elég magyar tájékoztató munkát.14) Ereszkedjünk le a gyermekhez, értsük meg hibáit, gondolkodásmódját és nevelési, valamint tanítási eljárásunkban alkalmazkodjunk hozzá. Ne a felnőttek szempontja vezesse elsősorban az oktatást és nevelést, hanem a gyermeké.

e) Öröm, jókedv honoljon a gyermekszobában, de az iskolában is. Derűs, kedélyes módon a lélekre gyakorolt hatás sokkal erősebb, mint dresszura esetében.'3) A hibák és így önkénytelen eljárással sokkal jobban kiküszöbölhetők, mint máskép.

f) Jóság, türelem, pajtásság. Jelenti azt, hogy legyünk lelkileg közel a gyermekhez. Jósággal, szeretettel igyekezzünk hatni rá és szeretetünket ne vonjuk meg tőle semmi körülmények között sem.

13) Máday i. m. 151. 1.

<i) Ezek közül is legértékesebb Várkonyi: A gyermekkor lélektana I., II.

15) L. Ferenczi: Napsugár az iskolában.