Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 5. szám - Dr. Garai József: A gyermekhibák újabb magyarázata

104 A gyermekhibák újabb magyarázata. Irta: dr. Garai József. (Folytatás.) Az újabb irányok abban egyetértenek, hogy a lelki élet jelen­ségeinek magyarázatában a tudatalatti lelki életnek igen nagy sze­lepet tulajdonítanak. Evvel magyaráz Freud, de Adler felfogása is ezt mutatja. Míg azonban az előbbi a tudatalatti élet okát kereste, addig az utóbbi a kutatás irányát a cél feltárásában látta. Mindkét irány analitikus, csakhogy az egyik az okot, a másik a célt anali­zálja. Ranschburg, ki orvosi szempontból és mérsékelt kritikával vizsgálja az egész mozgalmat, megállapítja azt, hogy a gyermekek nevelése, továbbá a felnőttek nevelése és önnevelése szempontjából igen jelentősek e mozgalmak, azonban az óvatos kritika megokolt velük szemben. Azt írja továbbá, hogy „azonban test- és elmetani jelentősége ép alakú szervezetben oly nagy volna, mint Freud isko­lája állítja, azt tagadnunk kell”.11) Adler felfogásának előnyét és használhatóságát éppen abban kereshetjük, hogy vele szemben el­esik Ranschburg ezen utóbbi kritikai megjegyzése. Egyéb gyermekhibák, melyeknek magyarázatával már e helyen nem foglalkozhatunk: az oknélküli panaszkodás, a kínzás, mente- getés, ellentmondási hajlam, tehetetlenség, káröröm, irigység, gyer­mekkori hazugságok, az elkényeztetett, elhagyott és az ú. n. rossz gyermekek problémája. E hibák individuálpszichológiai közös ma­gyarázata az előzők alapján közelfekvő. Mindig az a kérdés lebeg­jen szemünk előtt, mi a célja a gyermeknek. Ennek felderítése, ki­vizsgálása után lehet csak szó nevelési beavatkozásról. 3. Miután a gyermekhibák ily magyarázatát megadtuk, úgy véljük, hogy nagyon célszerű dolog volna az előbb említett két fel­fogás alapjainak egyesítése. Azaz: kutassuk ki a célt, de keressük meg az okot is. És amikor így járunk el, az a meggyőződésünk — különösen az okra vonatkozólag —, hogy e téren egységes magya­rázattal nem szolgálhatunk. Nem járhatunk el úgy, mint azt Freud tette. Semmiféle egységes okalapot nem kutathatunk ki. Meggyő­ződésünk azonban az, hogy egységes célról már lehet beszélni, külö­nösen a gyermekkor kezdetén. Éppen ezért fontos kérdés volna, hogy a gyermekhibák megelőzéséhez hozzájárulhassunk, annak a pontos kivizsgálása, hogy mily célok vezethetik a gyermekeket az egyes korokban. Ebben látjuk éppen az individuálpszichológia jelen­tőségét, hogy e téren a kezdeményező lépéseket megtette. Ne feled­jük el azonban, hogy az oki és a céli szemléletmódot egyesítsük. Az ok nem lehet általános, de a cél egyes korokban megegyezhet (uralkodási vágy, környezeti középpont, stb.). Adler megadta a meg­gondolás alappillérét, a célt, erre nyugodtan lehet építeni. Végered­ményben az ok legtöbbször kívül van az egyénen, de a cél benne. Ilyen meggondolásoktól vezérelve lehetne elemezni és bizonyos te­kintetben közös céljukat tekinteni a már fentebb említett gyermek­hibáknak. Mivel pedig a gyermekkori hazugságok problémáját más megvilágításban is már igen sokan tárgyalták, azért e helyen azt említjük meg. * U) Ranschburg: Az emberi elme. II. 103. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom