Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 11. szám - Műhelyünkből - Szende Ernő: Biblia a kátétanításban

282 külföldi tanulmányút nem változtatta meg működése irányát. Kétségte­lenül szélesbedett látóköre, de a németországi év különleges hatása nem mutatható ki munkáiban. Ezidőben már folyamatban volt a lőrinci iskola áthelyezésének ügye. A fenntartó egyházmegye már 1868-ban állástfoglalt amellett, hogy az 1870/71-ik évet Bonyhádon fogja megnyitni. Hiába volt minden ellenkező törekvés, a határozaton nem változtattak. A tanári testület 1870 augusz­tusában nagy készülettel fogott a munkához s az iskola felszerelését a tanárok holmijával együtt Bonyhádra szállította. A lőrinci iskola épülete és telke üresen maradt s később Varga Pál tulajdona lett. A lőrinci iskola befejezte 64 éves munkáját, hogy Bonyhádon erőteljesebben folytassa. MŰHCLVÜNKBŐL Rovatvezető: Kuszák István soproni gyakorlóiskolai tanár. Biblia a kátétanításban. Irta: Szende Ernő. Egyházi főhatóságunk előtérbe helyezte a kátétanítás problémá­ját s ebből mi tanítók azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kátétanításnál még mindig vannak megoldandó részek, pótlandó hiányok. S hogy ez így van, csak gyarló emberi mivoltunkat iga­zolja. Ember tökéleteset nem alkothat. De Istentől ránk ruházott kötelesség, hogy minden erőnkkel, tehetségünkkel törekedjünk s^ tökéletesség felé közeledni, a tökéletességet, mint célt, minél jobban megközelíteni. Hiszen a Szentírás is elénk tűzi a célt, amikor azt mondja: „Legyetek tökéletesek!” S ha őszinte lélekkel vizsgáljuk meg év végén önmagunk tanítási, nevelési eredményét, be kell lát­nunk, hogy esendő, gyarló emberek vagyunk, hogy az elért ered­ménynél még többet, még jobbat, még tökéletesebbet is elérhet­tünk volna. A jó tanító is holtig tanul. Napról-napra, hétről-hétre, évről-évre észre vesz a jó tanító oly dolgokat, amik nemcsak a gyer­mekek, hanem az ő számára is újak s ezeket a jövőben fel is hasz­nálja. A kátétanításánál is fel kell tehát használni ezeket a kibá­nyászott, sokszor önmaguktól felszínre kerülő apró köveket, mozai­kokat, hogy a felépítendő épület: a szív jósága, a lélek nemessége, hitünk belső világa mind tökéletesebb és tökéletesebb legyen. S hogy ezt minél jobban elérhessük, egész vallástanításunk, tehát a káté­tanításunk is, az Isten tisztelete legyen. A vallástanítás az igehirdetés egyik módja. Éreznie kell a gyer­meknek, hogy ami most történik a vallásórán, az istentisztelet. A vallástani órán mintegy fel kell emelni a gyermeki szívet a föld porából s azt szent és magasztos érzéssel kell telítenünk. Érezze a gyermek, hogy ez az óra más, mint a többi; érezze, hogy most szinte közelebb áll Istenéhez, mint máskor. De kell, hogy a tanító szíve, lelke is telítve legyen ezen érzelemmel, mert csak úgy fog hatni szava, cselekedete, egész élete. Nem a hitvallás teszi az embert hí­

Next

/
Oldalképek
Tartalom