Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 10. szám - dr. Garai József: A játék egy újabb nevelési rendszerben
251 köztudomású: a fáradt gyermek is játszik, a másodikra orvosi tény említhető meg: nemcsak az játszik, akinek felesleges erője van. E pont ellen azonban könnyen tehető ellenvetés, mely részletesebb kifejtésre szorulna és végső megállapításunk csak az lehet, hogy ezen elmélet a lényeghez közelebb jár, mint az első. 3. Kant esztétikájában gyökerező és arra felépített ú. n. esztétikai játék- elmélet: a gyermek játékának oka u. az, mint a felnőttek művészi tevékenységének. Ezzel kapcsolatban kérdezhetnők: gyermek-művészek nincsenek és a felnőttek nem játszhatnak? A nagy német költő Fr. Schiller a harmónia filozófusa is ezen elmélet legnagyobb követője. Szerinte a szépségnek és a jóságnak az ember életében együtt kell megvalósulnia. »Ezt célozza az esztétikai nevelés, mert a művészi élet a kultúra legmagasabb foka, melyben az alkotás egyúttal cél és eszköz is: igazi szabad tevékenység a szép formájában.«4 Ily tevékenység szerinte a játék is. 4. Stanley Hall állította fel ezen elméletek között kétségkívül a legbizarabbat, az ú. n. atavisztikus elméletet. Az atavizmus, a visszaütés a neveléstudománynak Haeckel, Ostvald és Ziller óta egy visszatérő problémája, mely igen jól hangzik, bizonyítékok ezzel kapcsolatban rendelkezésűinkre nem állanak és ezért mellette és ellene érvek hozhatók fel és vita tárgyát képezheti. Az alap a Haeckel-féle biogenetikai alaptörvény: az egyén u. azon a fejlődési fokon megy át, amelyen a legrégibb időktől kezdve az egész emberiség átment. Alkalmazva a gyermekekre azt mondják, pl. a gyermek fejlődésének egy korszakában azért szeret sokat fürdeni, mert az emberiség azon korszakát éli, amikor az nagy vizek mellett élt. Ziller ezen alaptörvényt — mely ugyan törvénynek semmikép sem nevezhető, hiszen a törvény jellemző jegye, az iggzoltság, a bizonyítottság éppen hiányzik — már az oktatás anyagának kiválasztására, illetőleg elrendezésére alkalmazta és a mai didaktikában a történeti szempont neve aiatt ismeretes ez a felfogás. Stanley Halinak a játékra alkalmazott felfogása egyébként nem mentes a darvinizmustól sem, amel}- felfogás egyébként már Haeckelnél kimutatható. 5. K. Groos a főképviselője azon felfogásnak, mely a begyakorlási elmélet nevét viseli. Ő maga írja:5 »A játék a jövendő komoly élettevékenységek tudattalan előgyakorlata: a későbbi életre való előkészület, egy sorozat - mulatságos próba a komoly előadás előtt.« Ezek szerint a játék a szunnyadó készségek ösztönszerű gyakorlása. E 'felfogás szerint »minden olyan ösztönnek, mely az élet szempontjából fontos,1 megvan a játékbeli kifejező formája.«6 Hasonlatait az elmélet követői szívesen veszik az állatok köréből: a kis macska mozgó tárgyakkal szeret játszani. Miért? Hogy az egérfogásra előkészüljön. Így van ez a gyermeknél is — mondják. Ez hasonlatnak igen jó, hanem kérdés azután, hogy helyes-c? Meg kellene vizsgálni és a mélyebb alapok után kutatni. 6. Bujtendijk az egész játéktevékenységet ösztönökből magyarázza. Ezzel a magyarázatot távolabbra teszi és mint Spranger mondja,7 Bujtendijk a játék filozófiájához előjátékot írt. Azonban azt meg kell állapítanunk, hogy ezzel az atavisztikus elmélet és a begyakorlási elmélet egy bizonyos szintézisét adja. Az ösztönök a begyakorlási elmé
