Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 10. szám - dr. Garai József: A játék egy újabb nevelési rendszerben
252 letre utalnak, de az ősösztönök az atavisztikus elméletet juttatják eszünkbe. Ezen utóbbiak szerinte az ú. n. különleges ösztönökben élnek tovább. 7. Megemlítjük az új olasz nevelés nagy reformerének, Montesorinak is e téren vallott nézeteit. Felfogása legközelebb Grooséhoz áll: belső szükségletből játszik a gyermek. E szükségletet szerinte nem nevezhetjük ösztönöknek, mert ezzel voltaképpen nem mondtunk semmit sem. Viszont ezt a belső szükségletet másként egy szóval megmondani nem is lehet, legfeljebb annyit lehet mondani, hogy biológiai szükségletről van szó. Különben is szerinte nem ez a lényeg, különösen pedagógiai szempontból nem, hogy miért játszik a gyermek, hanem, hogy hogyan? Ezen álláspontról még részletesen fogunk szólni. 8. A játékelmélet kérdését lezárva megemlítjük azon meggyőződésünket, hogy egységes felfogást a játék miértjére nem is lehet adni. A gyermek lelki világát nem lehet részekre szedni és azt mondani, hogy egyszer az egyik, máskor talán a másik rész az oka a játéknak. Az egységes lelki élet megadásával viszont azt is állíthatjuk, hogy mindezen felsorolt elméletek megadhatják a játék okának magyarázatát, egyes esetekben igazuk is lehet, azonban nem mindig. A gyermektanulmány céljának megfelelően problémáinak kiindulásául a gyermeket jelölte meg. Ebből következik, hogy a játékra vonatkozóan is a gyermeké kell, hogy legyen a döntő szó. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság 1911-ben e célból kérdőívek segítségével adatgyűjtést végzett. A gyermekeknek feltett kérdések voltak: 1. Miféle játékokat szoktatok játszani? 2. Ezek közül melyiket szeretitek leginkább játszani s miért? A csaknem 6000 adatot Nógrády László dolgozta fel. Megállapította a gyermekek által játszott játékfajták főcsoportjait és hogy melyiket a különböző korosztályba tartozó gyermekek hány %-a játsza. A gyermeki lélek megnyilvánulásaiba engedtek bepillantást e feleletek. Akkor, amikor Németországban közvetlenül a világháború előtt a munkaiskolái mozgalom erősen lábrakapott és érdeklődés középpontjába került a játék és a munkának a már említett kérdése is és amikor a munkaiskolái reformot kísérletképpen először ú. n. »kísérleti osztályokban« akarták megvalósítani, nem igen akadtak tanulók az ilyen iskolákban. Amikor a szülőknél a tanítóság érdeklődött és az okot kereste, csaknem egyöntetűen ily értelmű feleleteket adtak: »Számunkra annak idején izzasztó munka volt a tanulás és most gyermekeink játszanak? Inkább nem adjuk ilyen iskolákba«! A gyermek lelki világa megköveteli a játékot, amint láttuk, az iskola pedig az életre készíti elő a növendékeket. Tehát a játék segítségével tudunk kapcsolatot teremteni — főleg kisgyermekeknél — az iskola és az élet között. Ezáltal tudunk érdeklődést kelteni.8 Az iskolai munka vagy játék kérdésében a drezdai tanító- egyesület sajtóbizottsága egy körlevelet adott ki,9 amelyben többek között azt írja, hogy a »gyermekeknek nem kell azonnal írni és olvasni tanulni, hanem először festeni, rajzolni, mintázni, kivágni, papírt hajtogatni s pálcikákból tanulnak egyet-mást csinálni, azután apró elbeszéléseket, meséket, gyermekversikéket és gyermek- játékokat tanulnak; nézegetnek képeket, az iskola udvarán ját-
