Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Vers
194 A személyi vonatkozású feltétel: a lelkészeknek fokozottabb mértékben való bekapcsolódása a vallásoktatás munkájába. A tárgyi feltétel : egységes vallástani tankönyvek és vezérkönyvek kiadása. Megállapíthatjuk, hogy mind a kettő „conditio sine qua non“ s éppen ezért igen gyakran esett szó már eddig is róluk. Az új tanterv megjelenésével elérkezett az idő, amikor nyíltan szembe kell néznünk ezekkel a kérdésekkel s velük kapcsolatban egységes, határozott álláspontot kell elfoglalnunk. Cikkíró azt ajánlja, hogy a felsőbb osztályok vallásoktatása teljes egészében ruháztassék a lelkészekre. A magam részéről ezt egyrészt nem látom keresztülvihetőnek, másrészt pedig nem tartom célravezetőnek sem. Vallom azonban, hogy nagy szükség van arra, hogy a lelkészek — különösen a felsőbb osztályokban — fokozottabban vegyék ki részüket az iskola ezirányú munkájából. Különösképpen szükség van erre addig, míg az evangélikus .tanító a sokszor hiányolt „magasabb theologiai képzést“ elnyerheti. (Örömmel közölhetem, hogy ezirányban az első lépések már megtétettek, A soproni tanítéképző-intézet felsőbb osztályú növendékei előreláthatólag már a jövő iskolai évben előadásokat fognak hallgatni a Hittudományi Karon.) Az említett tárgyi feltétel biztosítása is fontos és sürgős. Bár a mai irányzat szerint a tanúlás a tanító és tanúló közös munkája s mivel az a tanító élőszaván, a tanúló szemléletén és cselekvésén fordúl meg, a tankönyvnek csak korlátolt szerep jut az oktatásban. Kétségtelen azonban, hogy a röviden, világosan, a gyermek nyelvezetének megfelelően megírt tankönyvek hathatósan elősegítik a tanító és tanúló munkáját. Egyebek mellett lehetővé teszik, hogy a gyermekek az iskolában tanúltakat felújítsák, jobban megrögzítsék s ezzel ismereteit biztosabbá tegyék. Nélkülözhetetlenek ezek is, de még inkább szükség van megfelelő vallástani vezérkönyvre. Megítélésem szerint az eredményesebb vallásoktatásnak ezek a legnélkü- lönözhetetlenebb eszközei. Kérjük, sürgetjük, követeljük minden alkalommal ezek kiadását! (K. I.) Menni... menni... Irta : Páter Jenő. Milyen jó is annak, aki gondolatját Befogja az Elet szekérrudja mellé, A bakra felülve felejti a múltját S nem néz soha-soha vissza, hátrafelé! Az ostort én kapom arcomba pattintva, Küzdés piros csikját könnyem öntözgeti. Örökös-örökké robotba, szántásba . .. Soha megnem állni, folyton menni. .. menni . ..
