Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 5. szám - Műhelyünkből

193

rendje mellett nem is képes a konfirmációi oktatásra, csak a tanítási órákon kívül. A középiskolák csak a IV. osztályban tárgyalják a konfirmációi oktatás anyagát. Elképzelhető-e a nehéz anyag megértetése a 11—12 éves falusi gyermekkel.

Sokkal gyümölcsözőbb lenne valamilyen módon későbbre tenni a konfirmandus oktatást és a konfirmációt. Akkor nem kapcsolódna ki az elemi iskolát elhagyó tanuló a vallástan anyagából sem.

Utasításunk és tantervűnk ugyanazt az anyagot írja elő osztott és osztatlan iskolának. A jövő mutatja meg, nem ütközik-e akadályba osztatlan iskolában módszeresen feldolgozni pl. a felsőbb évfolyamban egy évben 22—23 bibliai történetet. Az osztatlan iskolának ez sok lesz, hisz órarendjét a 25 perces tanítási idők is megterhelik. Eredményesebb, elmélyítettebb lenne a tanítás kevesebb anyag esetén.

Különösen kevés a kátétanításhoz fűződő utasítás új tantervűnkben. Pedig e téren a legnagyobb a homály. Itt volna a legnagyobb szükség a legszélesebb körű módszertani és katechetikai útmutatásra. Egy példával akarom ezt igazolni. A múlt év őszén a Mi Atyánk katechetikai anyagának megtárgyalására értekezletet tartottunk. A megbeszélést gyakorlati és elméleti téren egyaránt nagytudású lelkész vezette. A hatodik kérés tárgyalását, tanítását beszéltük meg többek között. Hogyan is tanítjuk ? A lutheri magyarázat után megbeszéljük a kísértés lényegét, miben áll, fajtáit. (Megpróbálás, bűnre csábítás.) Bibliai alakok megkísértetése, elbukása stb. Hogyan küzdjünk ellene ? (ima, űrvacsora erősít, a lustaság a bűn melegágya). Midőn idáig jutottunk, megkérdezte lelkészünk, így tanítjuk-e ? Igen, kevés változással a magunk életére stb. való beállítással — mondtuk. Pedig tulajdonképpen nem így kellene tanítani, mert így az imából törvényt alkotunk. A törvényt, az erkölcstant a tízparancsolat; a hittant a hiszekegy adja, a Mi Atyánk az imádság csodás kiváltságát érteti meg, amidőn Istent hívjuk munkára. (Nem szóról-szóra, de a lényeget idézem.)

... A VI. kérésben Luther így magyaráz: „Isten senkit sem kísért ugyan ...“ Azt jelenti ez, hogy Isten rossz szándékkal nem kísért, csak próbál ?... A tényben van rosszra csábítás is, hiszen bizalmatlanságra késztet Isten ellen .. . Hogy a létrehozó milyen szándékkal kísért, az mellékes, ha jó, ha rossz a szándék, a kísértés ténye fennáll... Mi többet kérünk a VI. kérésben Luthernél, mert a megelőzésért imádkozunk ... (Merész kérés ...) ... Ez értekezleten tanultam meg, hogy a kátétanításhoz igenis vezérköny kell, mert anélkül sokszor tévedést követünk el. Ott tanultam meg a nagy igazságot: keveset foglalkozunk a vallástanítás kérdéseivel. Hasznos lenne, ha minél többen szólnánk e kérdéshez. Akkor teljes megvilágításban leszűrhetnők a módszert és az eszközöket, amelyek eredményesebb vallásoktatáshoz vezetnek. Én elgondolásaimat, ha hézagosán is, elmondtam; szeretném, ha minél többen egy véleményen volnának velem.

*

(Megjegyzések Buti Sándor cikkéhez.)

A vallásoktatás eredményesebbé tételének kérdésével kapcsolatban a cikk egy személyi vonatkozású és egy tárgyi feltételt említ.