Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Műhelyünkből
192 ismeretanyag, az evangélikus iskola jellegét adó egyházias nevelés. Az eredményesebb vallásoktatás feltételei közé tartozik az egységes tankönyv, a tanító és nemcsak a tudós által is haszonnal forgatható vezérkönyv is. Ma az egyik iskola az elavult nyelvű, erkölcsi jellegű jegyzetekkel ellátott Turcsányi-féle Bibliai történeteket használja, (ez legalább sokszor betölti a hasznos mankó szerepét) a a másik Bereczky-félét, ismét más Kiszelyt, Tolnayt stb. Még rosszabb a káté tankönyvek terén a helyzet. Bognár, Győry, Sokoray, Pröhle, Majba stb. félét használnak a legtarkább összevisszaságban. Mellettük az egyetemes közgyűlés által elrendelt hivatalos szövegű kiadásra is szükség van pl. a Bognár és Pröhle félénél. Sokszor előfordul, hogy a szülő megvásárolja az egyik vallástani könyvet gyermekének s más helységbe költözködve, másat kell vennie, talán ugyanazon tanévben, talán a másikon. Az anyagi káron kívül a tanításban is hátrányos a sokféle tankönyv. Előfordult pl., hogy az egyik iskolában konfirmáció oktatásra bevezettek egy, a közelmúltban megjelent könyvet. A következő évben újra rendelt a lelkész a konfirmációs tankönyv olcsóbb kiadásából s azt a választ kapta, csak a sokkal drágább, jegyzetek részére is befűzött lapokkal bíró kiadás kapható. így kénytelen a konfirmációi oktatást vezető lelkész más, olcsóbb kiadású tankönyvet bevezetni. A tanítás szempontjából csak káros a tankönyv gyakori változtatása. Konfirmációi káté is szinte évente jelenik meg. (Mindegyiket értékesnek, kiválónak minősít a bírálat, de ha az 5 éve, vagy 3 éve megjelent tankönyv kitűnő és használható, ez eleve feleslegessé teszi, hogy az idén is szükség legyen egy szintén elsőrendűen megírt könyvre, mert ez a vallástankönyv túltermelés csak zavart okoz.) Igenis, szükség volna egy, a vallástanítás szakembereiből alkotott bizottság által szerkesztett biblia és kátétanítási vezérkönyvre, amely minden evangélikus iskola és tanító részére a vallástanítás iránytűje lenne. Ha vallástanításunkat egységes szelleműnek akarjuk minden iskolában, akkor a biblia és kátétankönyv nem lehet más és más szövegű, felfogású. A bibliatörténeti könyvek szövege nem egyezik, a kátétanítási segédkönyvek pedig sokszor a Luther-féle magyarázatokhoz fűznek ellentétes megvilágításokat. Egyházmegyei tanítógyűléseink megtárgyalhatnák ezt az ügyet. A vallástanítási anyag és a módszer kérdéseinek megvitatása is szükséges. Az állami tanterv végrehajtása során szakelőadások, mintatanítások, sőt tanfolyamok igyekeztek bevezetni a tanítóságot az új tanterv eszmevilágába. Ha a vallástanítás megújulását akarjuk, szükség van arra, hogy vallástanítással tényleg foglalkozó lelkészek elméleti és gyakorlati előadások kapcsán az evangélikus tanítóval megismertessék elgondolásaikat. Sok hűségesen, a vallástant legjobb tudása szerint előadó tanító érzi iskolai vizsgálat idején a lelkész előtt a bizonytalanságot: „Jól tárgyaltam-e a feladott bibliai, kátétanítási anyagot, helyesen fejtettem-e ki Isten üzenetét, életre keltettem-e a gyermek lelkében az üdvigazságot...“ A kátétanítás, konfirmációi oktatás a legnehezebb feladatot rójja tanítóra, gyermekre egyaránt. Az osztatlaniskolai tanító zsúfolt óra