Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Garai József: Egy evangéliumi nevelési rendszer
175 Egy evangéliumi nevelési rendszer. írta : dr. Garai József soproni evangélikus tanítóképző-int. tanár. Folyó év január 24-én a magyar pedagógusokat mélyen lesújtó ■gyászhírterjedt az országban : meghalt Schneller István, a személyiség pedagogikájának megalkotója. Életével igazolta mindazt, amit hirdetett. A személyiség pedagogikáját alkotta meg, maga személyiség volt, vallásos alappal alapozta meg neveléselméletét, maga bensőséges, igaz, vallásos életet élt, a szeretet nevelőértékét hangsúlyozta, maga szerette pályáját, hivatását és mindazokat, akiket nevelt. Szembeszállt Herbart túlzott intellektualizmusával elméletében és gyakorlatában is eszerint járt el. Igazi keresztyén lélek, aki amit hirdetett azt meg is tartotta. Ravatala előtt Imre Sándor — ki Schneller kolozsvári tanárságának első éveiben hallgatója volt, majd Szegeden tanszékén közvetlen utóda volt — a tanítványok nevében búcsúzott a magyar pedagógia nagy halottjától. Beszédében többek között a következőket mondta... „eszméink most is, „ bár napunk immár hanyatlik, afelé vezetnek, amit hajdan az 0 élete mutatott fel eszménynek kereső szemeink előtt. S amint így magunkat újból ott látjuk előadásain a padokban, közös sétáinkon Kolozsvár magaslatain, bizalmas beszélgetéseken dolgozó szobájában ; valamennyien megint érezzük, mint emeli lelkünket magával felfelé, mint tisztázódnak életünk és választott pályánk kérdései, mint ver bennünk gyökeret annak tudata, hogy közöttünk a legkisebbnek is nagy hivatása van, mert az ember élete küldetés.“ „Schneller Istvánnal e század szellemi életének egyik legnagyobb értéke tűnik el “2 E nagy érték egyházunknak mély vallásos lelkületű tagja; „Schneller István és a megbízható értékek elválaszthatatlan kapcsolatban vannak.“* Életéből és elméletéből sokat tanulhatunk. Elsősorban a nevelésről vallott felfogásunk tisztázásában vehetjük nélkülözhetetlen hasznát felfogásának. Méltó, hogy megemlékezzünk róla és rendszeréről. Méltó, különösen egyházunk szempontjából, mert nincs a nevelés történetében még egy olyan rendszer, amely annyira magán viselné alkotója vallásos leíkületét, meggyőződését, mint éppen Schnelleré; nincs még oly rendszer, amely annyira szilárdan, biztosan építene az evangéliumra, mint éppen az övé. Ezért minden figyelmet megérdemel rendszere. Működését négy irányból tehetnénk vizsgálódás tárgyává: 1. a személyiség pedagogikája, 2. a középiskola belső életére vonatkozó, 3. az egyetemi és főiskolai (lelkészképzés) életére vonatkozó fejtegetései és 4. egyéb vizsgálódásai (Család és iskola, Nemzeti nevelésről, Társadalmi nevelés stb.). Nem lehet célunk Schneller ezen mindenirányú, felsorolt munkásságát tárgyalni, arra itt egyrészt terünk sincsen, másrészt sok oly gondolata van, amely nem vonatkozik a népiskolai nevelésre, amely ott nem hasznosítható, mert jellegzetesen éppen a középiskolai vagy főiskolai képzésről szól. Ezért e helyen megelégszünk azzal, ha az 1. alatt közölt álláspontjáról t. i. a személyiség pedagogikájáról szólunk. Mivel azonban — mint már említettük — Schneller élete és rendszere, mint Pesta- lozzié oly szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy rendszere
