Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Rozsondai Károly: Család, iskola, munkatábor
174 Béla, a munkaszolgálat főparancsnoka tett sajtónyilatkozatában a legteljesebb megelégedését fejezte ki az eredmény felett. Az 1938. évi jelentések már 20°/o-al haladták meg a felállított keretet. 6 héten át közel 1300 férfi és 300 nő dolgozott, összesen 40.000 munkanapot tizennégy férfi és három női táborban. Tihanyban földtöltést, Bugacon kisvasútat. Gyöngyösön repülőteret, Sárospatakon utat, Ricsén és Tarpán csatornákat építettek. A női munkatáborok tagjai sokgyermekes családoknál segítettek és tanítottak. Véleményem szerint a munkatábor öncél nem lehet. Ha üdülés és nyaralás a jellege, azt ki is kell nyilvánítani. A munkatáborokat, mint a külföldi példák is mutatják, válság, — főképpen a munkaélkűliség — hozta létre. Az egész társadalom szociális szemléletének alakítására és nevelésére az ilyen kis területre és kevés résztvevőre korlátozott próbálkozások nem elegendők. Ha a család és iskola, továbbá a felnőttek társadalma és a nemzet politikai vezetői nevelői felelősséggel, áldozatosan munkálkodnak, akkor a szükségintézmények feleslegesek lesznek, mert honfiársát és annak munkáját mindenki megfelelően fogja értékelni. Nem egynéhány munkatáborra van szükség, hanem az egész nemzetnek kell egyetlen, együtt és egymásért dolgozó munkatábornak lenni. Hisszük, hogy a magyar élet jó irányban és biztos léptekkel halad előre s teszi meg az eddig elmulasztott utat. A most letárgyalt honvédelmi törvényünk is hozzá fog járúlni az egészséges, katonás szellemű hazafias és szociális társadalom kiépítéséhez. Van a honvédelmi törvénynek u n. munkatábor szakasza is, mely az olyan ifjút, aki katonai szolgálatra végleg alkalmatlan és minden olyan hajadont, aki a közép- vagy középfokú iskola 4-ik osztályát sikerrel elvégezte, 21—24 éves kora között egy ízben három hónapot meg nem haladó időre munkaszolgálatra kötelezhetőnek nyilvánít. Befejezésül a legnagyobb nemzeti próféta, Széchenyi István gondolatát idézem. Széchenyi az önámítás nélküli tiszta önismeretet követelte a nemzettől. Minden előbbrejutásnak és javúlásnak az önismeret a feltétele. A nemzet igazi hatalmát Széchenyi a kiművelt fejek számában látta. Ha napjaink kül- és belpolitikai eseményeit szemléljük, akor ezt ismételgethetjük magunknak intelműl: a magyar nemzet az önismeretet, mint a javúlás feltételét, azután a meg- javúlást és a kiművelt főt, mint a nemzet hatalmának biztosítékát elsősorban és joggal éppen a mai középosztálytól követelheti. Az 1927. évi október hó 27-én tartott egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 65. pontja az 5. bekezdésében kimondja : „az Országos Evangélikus Tanítóegyesület felterjesztésére és a tanügyi bizottság előterjesztésére az egyetemes közgyűlés elrendeli, hogy az Országos Evang. Tanítóegyesület lapjának, az „Evangélikus Népiskoládnak egy-egy példányára iskolánként (nem osztályonként) az összes elemi iskolát fenntartó egyházközségek fizessenek elő.“
