Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Benedek Vince: A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügy az ősmultban
24 is el lehetett látni, mert ugyanarra a családra így is csak néhány hét múlva került újra sor. Ennek a vándorrend szernek az első esetéről 1790-ben beszélnek, a gyülekezet jegyzőkönyvei. Az ebédadás eszméje ez évtől kezdve mind jobban meghonosodott, úgy, hogy 1793-ban már hat diákot láttak el így és azután ez a dolog általános jótéteménnyé vált. A Szeredi Kovács-féle alumneum elnevezése után lassankint átváltozik convietussá, míg alumneumnak azt a fentebb vázolt vándor-étkező szervezetet nevezték. Egy másik jótevője az iskolának Stelczer Dániel, aki 33 évi működését azzal is megörökítette, hogy a győri szegénysorsú árva fiúk kitaníttatására alapítványt tett. Stelczer Dániel 1823. évi április hó 7-én alkotott végrendelete értelmében »Dániel« nevű egyetlen fiának halála esetére, utóörökösül az egyházközséget jelölte olyképpen, hogy az alapítvány kamataiból egy, vagy több árva, jóeszű, anyagilag nem tehetős győri fiú segélyeztessék addig, míg tanulmányait be nem fejezi; az alapító családjabeliek azonban mások felett előnyben részesülnek. Az alapító egyetlen fia 1829- ben elhalálozván, nem forgott fenn akadálya annak, hogy a kamatok évente kiosztassanak. Ez idő óta., sok győri evangélikus vallású tanuló nyert évente tekintélyes segítséget tanulmányainak folytatására. Később más alapítványok birtokába is jutott az iskola. A tanrendszert illetőleg, ezen intézet mindenkor a többi evangélikus gimnáziumokkal egyenlő szervezettel bírt; régebben hat évi, utóbb négy évi tanfolyammal. Hajdan a latiniskolában a tantárgyakat latinul tanították. Az 1841—42-iki tanévben már minden tantárgyat magyarul tanítottak, s a latint, csak mint önálló tudományt adták elő. Régebben az intézetet sűrűn látogatták a felső vidékről, a magyar nyelv tanulása kedvéért, legtöbbször csereképpen idejött német és tót ajkú tanulók; s e réven ez a kis gimnázium a magyarosodásra nem éppen jelentéktelen hatással volt. Az algimnázium az abszolutizmus idején felfüggesztette működését. 1861. június 2-án elhatározta az egyházközség, hogy az algimnáziumot újra megnyitja. Ekkor az intézetben két tanár működik (I., II ., és III. IV. osztályokban), Rajcsányi János neves- lovászpatonai lelkészt választják meg igazgatóvá, aki azonban nem fogadta el a meghívást. Ekkor lett aztán Gayer Sámuel, a jeles tudós, igazgató; mellette pedig az I. II. gimnáziumi osztályokban tanár, réthei Fadgyas Pál, aki Gayer halála után igazgatója lett az intézetnek, egészen a gimnázium beszűnéséig. A gimnáziumban keletkezésétől beszűnéséig, összesen 17 tanár működött, akinek mindegyike jeles képzettségű tanférfiú volt. Tanárai így következtek egymásután: Stelczer Dániel, Raits Péter, Nagy Pál, Kis János, Németh László, Vecsey Sándor, Erdélszky Mihály, Barla Mihály, Erdélszky Mihály (másodízben), Petz Leopold, Turcsányi János, dr. Gödörházi Gödör József, Kebeley Péter, Petz Leopold (másodízben), Trattner János, Geyer Sámuel, réthei Fadgyas Pál. Ezek közül különösen kiváltak: Stelczer Dániel, mint igazgató és tanár, aki 1785—1819-ig, tehát 39 éven át működött nyomot
