Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 9. szám - Horváth Miklós: A győri evangélikus egyházközség oktatásügye a 16-18. században
322 nek földesúri hatósága alá tartozott Győr város, mindenkép megakadályozni törekedtek, hogy ev. prédikátor a városban lakjék, támogatta őket a buzgó katolikus b. Breuner (Preiner) János győri: főkapitány is. Eredmény nélkül fordultak panaszos kérelmeikkel az. ev. katonák segítségért az ev. lllésházy István nádorhoz, majd ennek utódához, Thurzó Györgyhöz és az országgyűlésekhez, hogy az ev. prédikátort behozhassák. Mátyás király 1610-ben megparancsolta Breuner főkapitánynak, hogy a prédikátorokat a győri várba be ne bocsássák. A Győrbe be nem eresztett prédikátor a Duna túlsó partján a szomszédos Révfaluban, majd Pataházán lakott (1905-ben ezek egyesítve lettek Győr várossal). A gyülekezet kénytelen volt beletörődni a helyzetbe és 1614 körül Pataházán vett telket istentisztelet céljára. 1614 óta a szenei származású Gerely György volt a tanítójuk, ez 1615-ben mint rector scholae orthodoxae Jaurinensis írta alá nevét. Pataházán lakott és tanított a tanító is. Az 1619. évi országgyűlés alkalmával is panaszkodtak a győriek, hogy Isten igéjét Győrben szabadon nem hallgathatták, hanem kényszerítették őket a Dunán átmenni télen-nyáron, égiháborúban nagy szenvedésükkel. Nagy siralommal kell temetniük halottaikat,. mert sem prédikátorukat, sem deákjaikat nem eresztik be a városba, hogy halottaikat keresztyén szokás szerint énekszóval a városból kikísérve temethetnék. Hasonló nagy szívük fájdalma, hogy városukban gyermekeiket katekizmusra nem taníthatják. Megemlítjük itt azt is, hogy Dallos Miklós győri püspök 1626- ban behozta a jezsuitákat Győrbe, ezeknek iskolájába sok ev. és ref. fiú járt, közülök sokat áttérítettek, aki át nem tért, azt a poétika és rhetorika felsőbb osztályaiba nem vették fel. 1637 előtt a pataházi imaházat is elvették az evangélikusoktól és a jezsuitáknak adták át, a lelkészt pedig a városba való rendes bejárástól és itt kötelessége teljesítésétől eltiltották. A lelkész és tanító ottmaradhatott Pataházán. A győri evangélikusok szomorú helyzetén a linci békekötést megerősítő 1646/7. évi országgyűlés javított, a IX. t.-cikkben megengedték nekik, hogy az Újváros nevű külvárosban templomot építhetnek, szabad vallásgyakorlatuk van a véghely falain belül és kívül, az ev. lelkész a véghely falain belül lakhatik és házában prédikálhat. A győriek nem építettek templomot Újvárosban, hanem a belvárosban Méhes Jánostól és fiától házat vettek és átalakították, hogy az ev. és ref. lelkésznek egyforma lakása legyen benne, és ebben végezhessék az istentiszteletet. Eddig a reformátusok az evangélikusokkal egy gyülekezetei alkottak, az ev. istentiszteletre bejártak, de úrvacsorát venni más ref. gyülekezetbe mentek el, most külön lelkészt és tanítót hívtak maguknak. 1669 szept. 9-én volt Győrött az első ev. egyházlátogatás, melyet Szenczi Fekete István püspök tartott. A jegyzőkönyv szerint az istentiszteletre rendelt hely belvárosban a Szerecsenfej-utcában volt, mellette volt az iskola. A gyülekezet tanítója Aáchs (Ács) Mihály volt. 1671-ben Széchenyi György győri püspök és kalocsai érsek szolgái révfalusi hajdúkkal és győri katonákkal a győri protestánsok közösházának kapuját fejszékkel betörték és elfoglalták. A püspöknek szolgái Bognár György ev. lelkészt, Aáchs Mihály ev.
