Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 9. szám - Horváth Miklós: A győri evangélikus egyházközség oktatásügye a 16-18. században
323 "tanítót, a ref. lelkészt és tanítót kezüknél megragadva a püspöki udvarba vezették; a püspök meglátva őket, az ablakból kikiáltott: „Ne hozzátok ide az ebeket, hanem a pusztai kapura vigyétek ki“. A szolgák tehát a kapun kivezették őket, megfenyegetve, hogy a püspök egyházmegyéjében tartózkodni ne merjenek. Ezután 10 évig a gyászos évtizedben nem volt Győrött ev. istentisztelet és iskola. Az 1681-ben Sopronban tartott országgyűlés idején az evangélikusok lelkészt és tanítót vittek be belvárosba, 3 hétig végezhették itt az istentiszteletet és tanítást, de azután ki kellett menniök. Az 1681. évi soproni országgyűlésen hozott 26-ik törvénycikk megengedte Győrött az evangélikusoknak, hogy saját költségükön templomot építsenek újvárosban. Bécsnek és Győr városnak 1683-ban a törökök által való megszállásakor az ev. és ref. lelkészeket, tanítókat ismét bevitték a belvárosba és mintegy két esztendeig bentlakhattak és szabadon végezhették lelkészi és tanítói teendőiket, de azután erőszakosan fegyveres német katonasággal kiküldötték őket újvárosba. 1684-ben újvárosban a királyi biztosok által kijelölt helyeken az evangélikusok és reformátusok építeni kezdték külön imaházaikat, iskoláikat és parochialis házaikat. Az evangélikusok a szomszédos telkeket megvásárolva később tágasabb épületeket építettek, iskoláikat és a tanítói lakásokat fejlesztették. Lipót királynak 1691. évi rendelete megállapította, hogy Győrnek végvári minősége a törökök kiűzésével megszűnt és így a város visszajut földesurának, a káptalannak birtokába. A győri kát. püspök és káptalan erre a rendeletre hivatkozva kérték azután többször is a győri protestánsok szabad vallásgyakorlatának megszűntetését, mert szerintük az 1681. évi 26-ik törvénycikk Győrnek, mint végvárnak adott szabad vallásgyakorlatot. 1746-ban a győri püspök azt kívánta, hogy az ev. és ref. iskolákban legfeljebb csak grammatikát taníthassanak. A helytartótanács 1746 júliys 5-én elrendelte a győri prot. iskoláknak megvizsgálását a megyei hatóság által. Az evangélikusok bizonyították, hogy az alsóbb iskoláikban olvasást és írást tanítottak, a felsőbbekben pedig latint, logikát, ethikát, történelmet, földrajzot és katekizmust. A helytartótanács megtiltotta, hogy a grammatikánál magasabb tudományt tanítsanak. 1747-ben nádori meghagyás folytán tanúkat kérdeztek ki aziránt, hogy volt-e az evangélikusoknak és reformátusoknak alsóbb és felsőbb iskolájuk és miként szerezték azokat ? A tanuk azt vallották, hogy régi idő óta voltak saját erejükből szerzett és fenntartott iskoláik, amelyekben egy vagy több tanító oktatta az ifjúságot az elemi és gimnáziumi tantárgyakban. 1749 márc. 14-én adta ki Mária Terézia a helytartótanács útján azt a végzetes rendeletét, mely a győri evangélikus és református gyülekezetnek eddigi szabad vallásgyakorlatát megszűntette, elrendelte, hogy lelkészeik és tanítóik — hacsak magánéletet nem akarnak itt folytatni, — eltávolíttassanak, templomaikat és iskoláikat a városi hatóság becsülje meg és váltsa meg. A 2 gyülekezet márc. 18-án kénytelen volt épületeit a város tanácsának átadni. A győri kát. rendek elhatározták, hogy az ev. templom és iskola az újvárosi katolikusok temploma és iskolája legyen a jövőben. Lelkészeik és ianítóik kénytelenek voltak máshol állást vállalni.
