Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Újévi gondolatok
2 Újévi gondolatok. Évfordulók mindig nagy tanulságokat rejtenek magukban. A mai rohanó kor szinte meggátolja az embert a nyugodt elmélkedésben, emlékei, élményei felidézésében. Pedig hiába a nagy rohanás! Ha nincs mögöttünk tanulságok biztatása, előttünk új lehetőségek, célkitűzések ösztönző irányítása: célnélküli a mi tusakodásunk. Hiszen elmerülünk a körülöttünk hullámzó élet vásári zajában, s nem halljuk a mi pályánk útirányító jelszavait, a tisztán csengő gyermekkacaj üdítő hanghullámait. Minden kornak megvannak a maga útjelző eszméi. A nevelés ügyének is megtaláljuk a fejlődés vonalában határköveket jelentő jelszavait. A huszadik század : a gyermek százada is korszakot jelentő átalakulás szózatát hozta a nagy világégés után, s ennek ezerarcú változatában gazdag magvetés kínálkozott a nevelő számára. Egy-egy évforduló visszapillantásra késztet, s számvetésre bírja a lélekbúvárt, a hivatásos nevelőt, sőt még a pusztán hivatalt viselő robotmunkást is. Mi a gyümölcse a különféle új rendszerek iskolájának? Ez a kérdés mindig mérlegalkotásra csábítja az oktatótársadalmat, s különösen így : évforduló idején útkereső magábaszállásra indítja. Hova jutottunk a munkaiskola, az öntevékenység iskolája, a gyakorlati élet iskolája, a munkaközösség iskolája jelszavainak szolgálata útján? Tisztán áll-e előttünk az út, vagy még tovább kell keresnünk a mai kor jellemző népoktatási rendszerét ? Művelődés- politikai téren megvan-e az összhang a mai történelmi idők követelése, és művelődési eszmény-keresésünk között? Olyan-e a mai iskola nevelő-oktató munkája, amely a nemzetnevelés céljait is száz százalékig szolgálja ? Mind : tanulságokban feleletet rejtő kérdések. Különböző egyéniségű nevelőoktatók különböző válaszokban tárják elénk tanulságaikat. Abban bizonyára nem térnek el egymástól, hogy a megállapodás, a kialakult, tiszta haladási irány mindaddig nem tárul elénk, amíg a mai kor világosan nem mutatja a történelmi megálla- podottság, a nyugalom, s a világhelyzet kialakult biztos útját. Egy nagy tanulságot le kell szűrnünk. Jöhelnek változó irányzatok, az alapvető pedagógiai kérdésekben, a nevelés és az oktatás elemi kérdéseiben vannak örökértékű törvények. Ezeket az új jelszavak egy időre elhomályosíthatják, de fényük annál tündöklőbben ragyog, mennél több tévedésen, sikertelenségen át keresi ki azokat a népnevelő : a neveléstörténet, az oktatástan évszázados eszményeket őrző kincsei közül. Öntevékenység, munkáltató oktatás, gyakorlati nevelés, munka- közösségi iskola a múltban sem volt teljesen ismeretlen, ha nem is így nevezték, s nem is állt annyira a közérdeklődés gyújtópontjában, mint ma. Mindezek mellett régen is, most is egyaránt szükséges a magasabbrendű nevelői, tanítói lelkiség, hogy minden ballépésül óvja, visszatartsa a nevelésre szoruló gyermek elhatározását, s a maga észrevétlen, művészi nevelő munkájával helyes irányt adjon a jelszavak közt is mindig tisztán csengő harang szavával felénk szálló szózat követésének : az összhangzó nevelés gondolatának, s a jelle- mes emberré nevelés magasztos, örök eszméjének.
