Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 1. szám - Ludván Sándor: Adósság

3

Keressük azokat az útirányokat, ahoi a nevelés eszményében egyesül az ösztönös munkavágyával a lélek összhang megnyilatkozása, ahol kifejlesztjük az öntevékenység és gyakorlati életfelfogás, a munka- közösségi rendszer és kezdeményezés, önállóság jellemvonása mellett a magasabbrendű lelki életre, léleknemességre ösztönző belső elhatározások mindennél értékesebb jellemvonásait: az összhangzó emberre nevelés eszményét tekintve vezércsillagunknak.

Hosszú útat kell még tennie változó korok változó irányelveinek szolgálatában a nevelés fejlődésének, míg tisztán áll előttünk a nagy cél: emberibb embert, lelki összhangját megtalált embert, jellemes, határozott lelkületű, s erkölcsös egyént, olyan hazafit és polgárt nevelni, aki világosan látja rendeltetését, kiegyensúlyozott életelvei mellett megtalálja boldogulását, és javára lesz nemzetének s a társadalomnak egyaránt. Hozza el az új esztendő az evangélikus tanító életében ennek a kiegyensúlyozott, egész embernek, a technika, a lüktető gyakorlati élet rohanó embere mellett a lelkiség emberének művészi kialakításához megkívánt feltételeket, s koronázza e munkáját több siker, megértő elismerés, és a nyugodt megelégedés felemelő érzete.

Adósság.

Irta: Ludván Sándor, Celldömölk.

Búcsúzáskor illő leszámolni. Könnyebben megy el a vándor, könnyebben néz az ember az új jövevény szemébe. A Missziói Gyermekszövetség iratai között keresgélek. Levél akad a kezembe. Megdobban a szívem. Gáncs Aladár levele. Két éve már, hogy elment. Lelke elégett oltárgyertyaként a misszió oltárán. De a lélek- láng lobog tovább kicsi misszionált gyermekszívekben, azokban a kis Missziói Gyermekszövetségekben, amelyekbe belesugározta törékeny szívének, lelkének egész ragyogását, melegét, az Evang. Misszióegyesületben, amelynek fáradhatatlan titkára, mindeneket betöltő lélekmunkása volt. Olvasom a levelet. Drága lélekfoszlány. Ébresztés. Mit lehetne tenni a kicsinyek házában, az iskolában, a világosságért, az Evangeliomért ? Igei pedagógia. Felkér, hogy írjak lapunkban: „A missziói gyermekszövetség és a munkaiskola“ címen. Milyen meglátás, megérzése a lényegnek?! Kulcs, amellyel nyílik a jövő kapuja! Bokros napi teendők közt elhalasztgatott vádló gondterhet vetek el búcsúzó esztendő alkonyán, amikor fenti címről barázdálok néhány sort.

Misszió — hányszor leírt, kiejtett szó ! Mégis álljunk meg nála egy pillanatra. Küldetés. Az Út — Igazság — Élet Ura küld — Jézus. Fül kell a hallásra. Akarat a megfogadásra. Jézus az iskolák ajtaján kopogtat. Soha jobbkor. Hogyne bocsátanánk be a legmodernebb mintatanítót, a legmodernebb pedagógiai elvet, az Igét 1 Nézzük csak. Soha kor több igényt nem támasztott iskolával, tanítóval szemben, mint ez a mai. Nem elég az értelmet fejleszteni, ott van a második, harmadik lépcső, az érzelem-, az akaratvilág, amit harmonikusan