Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Kántori rovat
76 munka együttartani egy olyan énekkart, ahol csupán a tagok ügy- buzgalmára és egyházszeretetére lehet építeni. Sajnos, egyházunk nincc abban a helyzetben, hogy énekkarait anyagilag kellőképpen támogathassa. Megtörténik, hogy a karvezetőnek kell éjszakán át kottázni, hogy énekkarát elláthassa kottával. És Istennek hála, énekkaraink dolgoznak, fejlődnek és építenek. Ahol énekkar működik, ott gondot okozhat az a kérdés, hogy mit énekeljünk? Selejtes, össz- hangzattani hibákkal túltömött kórusok nem méltók az éneklő egyházhoz. Hála és köszönet az Evangélikus Népiskola tisztelt Szerkesztőségénél?, kik ellátnak bennünket, karvezetőket kottamellékletekkel, melyek mindegyike egy-egy gyöngyszem abból az értékes gyűjteményből, melyet egyházi zenénk régi, kiváló nagyjai fontak koszorúba. Ezek mellett ajánlhatom még a Magyar Kórus kiadványait is. Bár főleg katolikus irányú, mégis gyakran található benne nálunk is felhasználható kórus. (Pl. karácsonyra Deák—Bárdos: „Dicsőség légyen“ c. kórusa.) Ahhoz azonban, hogy az alkalmas kórust a karvezető megválasztani és bétanítani tudja, feltétlenül szükséges a magasabbfokú egyházzenei képzés. Ez az a gondolat, mely végigkísér fejtegetéseimen, hogy azután mondanivalóim végén felteendő indítványom indokolt legyen. Szándékosan említem utoljára a gyülekezet énekét, a koráit. Ez az a terület, ahol a legtöbb a tennivaló és megoldásra váró feladat. Csak néhányat említek meg, mint fogyatékosságot, hogy azután rámutassak a legaktuálisabb problémára, a ritmikus korái ügyére. Egyik legégetőbb probléma az egységes gyülekezeti éneklés megvalósítása. Valóban elszomorító, hogy egy-egy nagyobb egyházi megmozdulásnál lehetetlenség Istent énekkel dicsőíteni, még pedig egyszerűen azért, mert a jelenlevők nem tudnak egységesen énekelni. Az új liturgikus rend is csak a lelkészi szolgálat tekintetében lesz egységes mindaddig, míg az egységes koráléneklés meg nem valósul. Hiszen a liturgikus korálbetétek éneklése nem lesz tökéletes mindaddig, míg az „ahány ház, annyi szokás" elve uralkodik nálunk. Van gyülekezet, melynek több községből összegyűlt hívei nem tudnak egy közös ünnepélyen énekelni, jóllehet az összegyűltek mindössze egy 10 kilométeres átmérőjű körből sereglettek össze. Sok a tennivaló azután a korálok agogikája szempontjából is. Itt vár a legszebb feladat a ritmikus koráléneklés ugartörő munkásaira. Mindhárom problémán, tehát egységes dallamvonal, egységes ago- gika és ritmikus koráléneklés, szerintem kizárólag a népiskolán keresztül segíthetünk. Mert felnőtteket új irányba elindítani meddő és hiábavaló fáradság. Ha például 1938 szeptember l.-ével az ország összes evangélikus népiskoláiban az új elvek szerint indulna meg az egyházi ének tanítása, akkor merem állítani, hogy egy emberöltő után egyházzenénk régi fényében tündökölhetne ismét. Csak el kellene indítani egy közgyűlési határozattal, melyet az egyetemes egyház jóváhagyna. Most pedig néhány szót a ritmikus korái problémájáról. A Zeneművészek Főiskolán szervezett elemi iskolai énekszaktanítói tanfolyamon a múlt tanévben vezették be elsőízben, mint rendes tantárgyat, az egyházi népéneket. Mint a tanfolyam egyetlen
