Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Kántori rovat
77 protestáns hallgatójának, alkalmam volt, hogy e tanfolyamon Zalánfy Aladár professzor úr előadásai nyomán foglalkozhassam e problémával. A protestáns korái (Kirchenlied) hármas eredetet mutat: 1. az ősi gregorián korálisból átvett latin eredetű énekek, 2. egyes emberek kompozíciói, 3. népi eredetű egyházi dallamok. 1. Tudvalevő, hogy a katolikus egyházi zene ősi dallamai Palesztinából, Szíriából és Görögországból indultak ki. Ezen ősrégi zsoltárdallamokból némelyek még ma is használatban vannak Észak- Európában, pl. az anglikánoknál, nálunk azonban nem lelhetők fel. 600 körül ezeket rendbe foglalták és ezen gyűjtemény volt alapja és forrása a katolikus egyházi zenének. Az őskeresztyének az üldözések idején a katakombákban tartott istentiszteleteken énekeltek, sőt liturgiájuk is volt. Idők folyamán a Musica Sacra ügye kicsúszott a gyülekezet kezei közül, és szerepét az énekkar vette át, amidőn a korálokat az énekkar adta elő olymódon, hogy a cantus firmus a tenorban volt, a többi szólam pedig ezt fonta körül ellenpontozatos polifóniájával. Később a tenordallam felkerült a szopránba. Érdekes megjegyezni, hogy Luther fellépése idejében nem volt gyülekezeti éneklés. Az ő érdeme, hogy visszaállította az őskeresztyén éneket arra a helyre, melyet származása és történelmi múltja alapján joggal megérdemelt. Visszakerült az ősrégi korái a gyülekezet ajkára. Ezek saját anyanyelvre lefordított latin himnuszok voltak. 2. Másodsorban említettem az egyes emberek által szerzett korál- dallamokat. Tudjuk, hogy Luther maga is kedves barátjával, Walther Jánossal több koráldallamot komponált. 3. Harmadik ága az eredetnek a népi eredetű koráldallamok csoportja. Igen sok korélunk van, melyek népdalból keletkeztek. Pl.: „Óh, én bűnös . ..“, „Eljött hozzánk az üdvösség ...“, „Légyen, mint Isten akarja . ..“, „Tündöklő hajnali csillag . ..“, stb. És ha magyar területre kalandozunk, itt is igen sok korállal találkozunk, melyek népi eredetűek. Pl. a kuruckor költészetéből: „Győzhetetlen én kőszálam . . .“, „Gondviselő édes Atyám . . „Mintha szárnyon szállna . . .“ stb. És a többiek : „Dicsőült helyeken ...“, „Az én időm, mint a . . .“, „Krisztus Urunknak . ..“, „Ne szállj perbe énvelem . ..“, stb. stb. És éppen a népdaleredet vezet el bennünket a ritmus-problémákhoz. A „ritmikus korái“ helytelen elnevezés, mert riímustalan korái tulajdonképpen nincs ! Nincs melódia ritmus nélkül. Más elnevezéseket ajánlok : „eredeti ritmusú korái“ és „kiegyenlített ritmusú korái“. Luther idejében a ritmus csodálatos varázsa és gazdagsága áradt minden korái éneklésénél. Mintegy 3 évszázaddal ezelőtt azonban romlási folyamat állott be, mely megszűntetve a népénekek régebbi változatos ritmikáját, az egyenlően kitartott hangok semati- kusságának adott helyet. Nem elég, hogy a hanyag gyülekezetek és kántorok a dallamok ritmusbeli gazdagságát és szépségét tették tönkre, de még a dallamokat is megcsonkították. Pl. a „Dicsérd Istent, keresztyénség . . .“ kezdetű korái eredetileg ötsoros dallam volt olymódon, hogy az ötödik sor kis változással a negyedik ismétlése volt. Ma nálunk négysorosnak éneklik, hiszen a korálkönyvben is négy
