Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
355> fedezet. Gazdasági ismétlőkre akkor nem lehetne ? Nem hisszük .... Kell lennie. . . Nagyon természetes, hogy olyan mezőgazdasági tanfolyamra nem kapnak elég hallgatóságot, ahol a hallgatónak meg kell fizetnie a költségeket. Olyan ismétlő után nem áhítoz a tanítóság, ahol többletmunkát ingyen kell végeznie. És olyan után sem, ahol kevés idő áll ahhoz rendelkezésre, hogy valamilyen eredményt érjen el. A falu népe érdekében tiltakoznia kellett volna a mezőgazdasági kamaráknak, amikor a kultuszminisztérium leszállította a gazdasági ismétlőiskola heti óraszámát négyről háromra. Csak azért, mert meg akartak a községekkel takarítani 50 pengőt. Ugyanakkor pedig a városi tanonciskolákban tanítók helyett szaktanárokat alkalmaznak,, természetesen megfelelő honorárium mellett. Kérnünk kell tehát, hogy lehetőleg minden faluban az ismétlő gazdasági legyen. Hogy a tanítókat ingyenes tanfolyamokon átképezzék. És hogy a heti óraszámot állítsák vissza négy órára. A lecsök- kentett illetményt pedig adják vissza. Nagy gondot jelent most a tanév küszöbén a kisebbségi iskolák tanerői számára &z új tanítási típusra való teljes átmenet, melynek lényege röviden az, hogy a történelmi tárgyak magyarul taníttatnak és az anyanyelven összefoglalandók, a természeti tárgyak az anyanyelven taníttatnak és magyar nyelven foglalandók össze. Más szóval ez azt jelenti, hogy a népiskolában tanítandó teljes anyag két nyelven veendő. Itt áll a tanítóság megfelelő különleges tanterv, tanmenet és különösen megfelelő tankönyvek nélkül. Olyan óriási felelősség hárul ezzel a tanítóságra, a munkáról magáról nem is szólva, mely az első pillanatra át sem tekinthető. Két nyelven elvégezni valamit, amit egy nyelven sem tud a magyar tannyelvű iskola sajátos életviszonyai közepette. Mert ne feledjük, a kisebbségi iskolák túlnyomó többsége osztatlan, a legjobb esetben részben osztott. Minden új anyag, újabb szókincset is feltételez, Tehát nemcsak magát a fogalmat, hanem az ezzel járó szókincset is át kell adnunk a gyermeknek. Egyszerű lenne pl. a németül átvett anyagnak magyar nyelven való összefoglalása és visszakérdezése, ha a gyermek a megfelelő szókincsnek a birtokában van. De amikor a szavak legnagyobb részét nem ismeri, hogyan lehessen összefoglalva az anyagot visszakérdezni ?. . . Azután itt van maga az anyagnak az óriási mennyisége ! Ha az anyagot alaposan megrostáljuk, megrövidítjük a kisebbségi iskolákból kilépő nemzedéket. Milyen jogon akarjuk a kisebbségi iskolák nemzedékeit kevesebb tudással az életbe küldeni ? Ha az anyagot teljes egészében vesszük, csak igen rövid vonásokban — mintegy futólagosán áttekintve — vehetjük az anyagot, miáltal ismeretköre hézagos, értelmi képessége zavaros lesz. A gyakorlati tapasztalat arra a belátásra kellene, hogy késztesse az ezen kérdést szabályozó hatóságokat, hogy végre gyakorlati érzékkel nyúljanak a kérdéshez és minden lehetőt kövessenek el, hogy megvalósítható lehetőség elé állítsák az érdekelt tanítóságot. A főcél, hogy a kisebbségnek alkalmat adjunk ahhoz, hogy édes hazánk szép nyelvét az iskolai korban elsajátíthassa. Vannak kiváló nyelvtudósaink. Az ő feladatuk lenne megállapítani azt a legkisebb szókincset, mely a hétköznapi megértéshez feltétlenül szükséges. Ezt a szókincset
